30 idézet Szabó Magdától, legalább 10 különböző könyvből, és még ebben sincs benne minden, még ebből is maradtak ki kedvencek.
Az évek során jegyzeteltem ki, dobálta elém őket az online világ, osztottam meg én is, mások is. Időnként volt néhány, amitől levegőt se kaptam, annyira igaz volt, más a szemem előtt lebegett, és vitt előre, megint más pedig pontosan megfogalmazta azt, ahogyan éreztem magam, akkor, amikor én még csak keresgéltem a körülíráshoz a szavakat.
Mert senki más nem tudja ezeket a szavakat úgy egymás mellé pakolni, ahogyan ő. És nem hiszem, hogy van olyan, aki ezek közül az egymás mellé pakolt szavak közül legalább egyet, ne érezne magáénak.
1, “Én soha másról, mint Magyarországról nem írtam. Soha másról, mint magyar problémákról nem írtam. Az, hogy a vágy és a szenvedély, a harag és az indulat nemzetközi – természetes. De én tulajdonképpen egész életemben Debrecenről írtam.”
2, “…mert először is mit képzel, hogy effajta világi cifraságot be mer hozni az iskolába, másodszor meg micsoda felháborító dolog, hogy valaki még diáklány korában kapcsolatba kerül azzal a másik világgal, amelyben a felnőttek élnek, és azt a kínos gyanút ébreszti a nevelőiben, hogy a jegygyűrű adományozója, az a másnemű, még meg is csókolta igazi csókkal.”
/ Abigél/
3, “Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.”
4, “Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.”
/Sziget-kék/
5, “Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.”
/Für Elise/
6,“…ne hadakozzék Isten döntése ellen. Író lesz, akármi pályára készülne is.”
/Für Elise/
7,“Találd ki, mondtam a szememmel, rettenetes kitöréseimmel és soha nem szelídülő indulatosságommal, találd ki, hiszen szeretsz, találd ki, hogy van valami, amit nem tudok kimondani”
/Az őz/
8, “Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.”
/Álarcosbál/
9, “Azt kell nekik mondani, hogy jó napot kívánok, mert az embereknek nem mindegyik napjuk jó.”
/ Tündér Lala/
10, “Ha szeretnek bennünket, az mindig valamifajta kegyelem.”
11, “Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem – jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni.”
12, “A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.”
13, “Annyi bajunk van, olyan nehéz az élet, olyan kevés a pénzünk, olyan bizonytalan a holnapunk, s olyan boldogok vagyunk!”
14, “Én sose hittem, hogy van ilyen, kinevettem, aki azt írta vagy állította, jöhet az életben olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll forgásában a világ, s hirtelen megváltozik minden – velem akkor ez történt. Csak álltam, néztem rá; és minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át, miatta zavartam el Z.-t, hárítottam el a házassági ajánlatokat, küldtem vissza G. jegygyűrűjét, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem, ez a valaki az én világra jöttem indokolása.”
15, “Mindig tudtam, hogy gyönyörű vagyok, de hogy ennyire… Gazda férje hümmögve nézte a képeket, s így szólt: „Azt az egyet tudnám, hogy csinálták ezek a szomszédék, hogy az ülős képen ennek az idióta macskának olyan intelligens arca van?” Mit jelent az, hogy idióta, tessék mondani? Valami bók?”
/ Örömhozó, bánatrontó/
16, “Ma már tudom, amit akkor még nem, hogy a vonzalmat nem lehet szelíden, szabályozottan és tagoltan kifejezni, és hogy nem fogalmazhatom meg a formáját senki helyett.”
/Az ajtó/
17, “Miklós mellette lépdelt, szorosan mellette, a násznép méterekkel haladt mögöttük.
– Valamit tudni szeretnék, amiről nem beszéltünk – szólalt meg Hugi. Nem nézett a másikra, előrebámult, mintha valami különös ábrát vett volna észre a hall túlsó falán. – Szeretsz te engem?
– Nem – felelte Miklós azonnal, gondolkodás nélkül. – Fontos?
– Á – rázta a fejét Hugi. – Csak úgy kérdeztem.”
/Mózes egy, huszonkettő/
18, “Negyedik éve vagyok boldog, ötödik éve vagyok szerelmes Beléd. Valami olyan jutott, ami a legkevesebb embernek: a zavartalan szerelmi boldogság.”
/ Nyusziék/
19, “Bánom is én, szeretett-e vagy se, minek szeretett volna, nem szeretett engem valójában senki tekívüled.”
/Az őz/
20, “Ha még egyszer az életemben lenne egy igazi, régi, álmatlan éjszakám, összekeresgélném a szavakat, amelyek úgy kiestek a napjaimból, ahogy a szakadt fonálról leperegnek a gyöngyök. Barátság. Gyűlölet. Szenvedély. Ábránd. Szerelem!”
21, “Az író másképpen olvas, mint az olvasó, mert tudja, hogyan jött létre a mű, nemcsak a szöveg színét érti meg, a visszáját is, hiszen ő maga is alkotó.”
/A csekei monológ/
22, “Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek.”
23, “Mindig ilyeneket keresett magának, állatban is, emberben is a romos érdekelte.”
/Az ajtó/
24, “A legjobb barátom is csak a legjobb barátom. De Te én vagy, én meg Te.”
25, “Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová – és van kihez – hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal.”
26, „Szeretlek – mondta Cila szeme –, szeretlek, és nem tudok olyan egyszerűen napirendre térni afelett, milyen kivételes boldogság, hogy éppen te vagy a férjem. Hogy most a két karodra fűzöd a szatyrokat és indulsz, pedig abban a fülkében, amelyben mi szorongtunk, valami baj volt a fűtéssel, majd megfagytunk Miskolctól idáig; te éppen olyan dermedt vagy mint én. Ám azért elmégy, sorba állsz halért, káposztáért, pedig utálsz húst meg eleven jószágot vásárolni, de tudod, hogy nekem anya most mindennél fontosabb, és először ránk gondolsz, csak aztán önmagadra.”
Misi szeme azt mondta: „Fele mindennek. A jónak, ami jön, a rossznak, ami jön. A fele. Azért vagy a feleségem.” /Születésnap/
27, “A jelmezbálban az a legjobb, hogy az ember kibújhatik a saját bőréből, hogy más lehet, tökéletesen más, mint aki a valóságban. (…) Hogy az ember néhány óráig azt játszhatja, hogy megváltozott, elvarázsolták, idegen és ismeretlen lett hirtelen.”
/Álarcosbál/
28, „Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli. Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
29, “Olyan hosszú ideig éltünk már valami elbírhatatlan feszültségben, hogy szinte nem bírtam kivárni az időt, míg levetkőzöl. Soha azóta nem örültem úgy annak a háznak, ahol élek, soha többé nem éreztem olyan csodálatosnak és nagyszerűnek, hogy fenn lakom, magasan a város felett, a szél, az eső, a viharok útjában, mint akkor éjjel. Hetek óta gondolkoztam rajta, mit fogsz mondani, ha először megszólalsz, s ha végre valóban beszélünk is, nem csak kerülgetjük egymást a mondatokkal, mint két járőr. Mit hittél el nekem? Mit tudtál rólam? Az, hogy szeretlek, neked korántsem lehetett olyan meglepő, mint nekem. Mikor rájöttem, megijedtem. Annyiszor mondtam kerek és szenvedélyes mondatokat a színpadon, hogy ha megszólalok, szárazon és tárgyilagosan szeretek beszélni; tudod, hogy a fürdőszobán van csak tükröm, sehol másutt a lakásomban. Nem érdekel az arcom, nem vagyok kíváncsi a mozdulataimra. “
/Az őz/
30,“Egyszer azt mondtam neki, van az úgy, hogy az ember előtt letérdel a fehér elefánt, azaz eljön egy olyan pillanat, amikor valaminek az elvetése vagy elfogadása évtizedekre, esetleg örökre megszab az életünkben valamit, ritkán térdel le a fehér elefánt, de akkor helyesen kell dönteni, különben ég tudja, meddig kell várni, míg ismét arra jár, ahol mi vagyunk.”
