Amikor elköltöztem otthonról, meg voltam győződve, hogy én olyan „piacra járós lány leszek”.
Aztán lettem egy fenéket. Valahogy, sokkal egyszerűbbnek tűnt beszaladni egy szupermarketbe, és egy helyen megvenni mindent. Majdnem egy év is eltelt mire végre bemerészkedtem a piacra (ezen persze sokat segített a háztartási hulladék csökkentésére irányuló törekvéseim), most meg már nem is vagyok hajlandó lemondani róla. (Ha befejeztem ezt az írást, indulok is a ma reggeli beszerző körutamra.)
Összeszedtem hát 7+1 indokot, hogy miért szerettem bele a piacozásba! Íme!
1. Szebb és frissebb az áru.
Az esetek 99%-ban. Volt már olyan szupermarket, amit azért hagytam ott, mert minősíthetetlenül silány volt a zöldségkínálat, vagy a húspult nézett ki úgy, hogy még csak ránézni is rossz volt. Hát a piacon ilyen nem fordul elő. Ha mégis, akkor automatikusan életbe lép a négyes pont.
2. Sok esetben az ára is kedvezőbb.
Előfordult már, hogy késve értem a piacra, és nem tudtam már vásárolni, így kénytelen voltam átcsattogni a közeli szupermarketbe, és néztem nagyokat, amikor megláttam a paprikát dupla áron. Ott is hagytam. Nem állítom, hogy mindig a piac az olcsóbb, de az eddigi tapasztalatom alapján úgy látom, hogy az esetek nagy részében az.
3. Van kínálat.
Ami fontos. Nem csak egyféle, sokszor szottyadt paradicsom és egyféle paprika létezik, hanem legalább 10, különböző méretben, árban, állapotban, és ezek közül én döntöm el, hogy melyiket viszem haza.
4. Úgy érzem, hogy én irányítom a dolgokat.
Nem vagyok kiszolgáltatva senki kényének kedvének. Én döntöm el, hogy milyen minőséget, és mennyiért vásárolok, hogy kitől, és, ha ne adj isten, mégsem tetszik, amit hazavittem, akkor legközelebb egy másik eladótól vásárolok.
5. Magyar termelőtől vásárolok.
És nem holland uborkát, vagy spanyol paradicsomot, hanem a Mari néni uborkáját, amin látszik, hogy magyar földből való, tudom, mert pontosan ilyen uborkák termettek nálunk is a kertben.
6. Csomagolásmentesen kapom a termékeimet.
A zöldséggel-gyümölccsel már egy jó ideje nem volt gond, nem szóltak sehol a saját szütyőimért, de az hogy a felvágottat, húst, tejterméket csomagolás nélkül vegyem, ez elképzelhetetlen volt korábban. Amióta piacra járok, azóta egyre több mindent tudok beszerezni saját csomagolásban, aminek eredményeként lényegesen lecsökkent a szemetesünk tartalma.
7. Az esetek elenyésző hányadában (eddig csak egyszer) találkozom csak morcos eladóval.
És az eladó megkérdezi, hogy evésre vagy lecsóba viszem a paprikát, mert akkor olyat ad, segít, hogy a paprikás krumpliba melyik kolbászt vigyem, és életemnek nevez, amikor ledarálja nekem az 1 kiló húst. A piacon lehet, sőt legtöbbször kell, vagy illik is beszélgetni. (Nem mondom, az első időkben egy-egy rosszabb nap után, amikor semmi kedvem nem volt emberekhez, inkább az önkiszolgáló pultot választottam, de mára már felvettem a piacozás ritmusát.)
+1. Jól érzem magam tőle.
Úgy az egésztől. A kis piros kosaramtól, a kis edényeimtől, a mosolyoktól, a standok felett szálló: „Jöjjenek, kedveseim!”- től. A hangoktól, a színektől, a formáktól, a szagoktól. A piac tipikus, jellegzetes nyüzsgésétől. Én ettől, úgy valahogy, jól érzem magam.
