Film Kultpillanatok

A kis herceg, a kislány és a róka

November 5-én került a magyar mozikba A kis herceg (az előzetest itt nézhetitek meg), és én azóta tűkön ültem, hogy végre megnézhessem. Hogy csodavilágba repülhessek, idegen kisbolygókra, izguljak egy rózsáért és egy báránykáért, és azért, hogy a bárányka le ne legelje a rózsát, és eltöltsek 108 percet a kis herceggel és a rókájával, és hagyjam magam megszelídíteni.

A jól ismert Exupéry “mese” újonnan elkészült feldolgozásában szép keretet kapott a történet, ezáltal részben könnyebben befogadhatóvá, ugyanakkor a szemnek láthatatlan lényeg még a korábbinál is sokkal nagyobb erejűvé és kedvenc szavammal élve, lélekfacsaróbbá válik.
Ugyanis nem csak azon izgulhatunk, hogy a herceg visszatalál-e a rózsájához, hanem azon is, hogy a nagyszemű, ártatlan kislányt végleg elrontja-e a felnőttek világa, és már gyerekkorában kiveszik-e belőle minden, minden lényeg, amit csak a gyermekek értenek.

Tehát a történet egyik főszereplője a kislány lesz és az ő életterve. Amit anyukája készített neki, és egészen 18 éves koráig pontosan be is van osztva. A cél nem más, mint hogy sikeres és hasznos felnőtt legyen. Közben csupán egyetlen, elhanyagolható tényező marad ki az életéből: valóban gyereknek lenni.
A másik szereplő az idős Pilóta, aki talán az emberek szemében sohasem volt hasznos vagy sikeres, mégis sokkal több mindent tud, mint a felnőttek általában. És van egy titokzatos meséje egy bizonyos kis hercegről.

Érezzük ugye, hogy elkerülhetetlen, hogy a kislány (akinek az életéből hiányzik az apafigura, aminek mikéntjére már a film második felében derül fény) és a Pilóta barátságot kötnek, a történetbe bekapcsolódik egy plüss róka is, és a végére a kislány megtanulja, hogy mi kell ahhoz, hogy igazán sikeres felnőtt legyen. És egyáltalán nem biztos, hogy a kiváló iskolában megszerzett bizonyítványtól lesz majd az.
Persze számíthatunk még egy-két csavarra és nem várt fordulatra, de ha mindent elmesélnék már nem is akarnátok moziba menni, ezt a “mesét” kihagyni pedig nagy kár lenne.

A film közben a jól ismert Exupéry rajzok és mondatok tűnnek fel, “jól csak a szívével lát az ember”, és miközben elindul egy könnycsepp az arcomon, azon gondolkozom, hogy vajon az a három gyerkőc akit behoztak a filmre, mennyit ért meg belőle. Vajon, hogy magyarázza el a szülő a gyermekének, hogy mi történik a herceggel, miután találkozott a kígyóval?

Hát ezért írom én idézőjelbe téve azt, hogy “mese”. Mert A kis herceg nem az. Vagyis de, csak nem gyermekeknek szól. Igaz, hogy aranyos, vannak benne nagy szemű gyerekek, egy vagány kis róka, minden, ami csak kell, hogy a cukiságskálán 10/10-es értékelést kapjon, de csak a “fölnőttek” szíve szorul el a szürke dobozok, a szürke öltönyök és a szürke életek láttán, és azon, ahogy a hasznos és komoly felnőttek élik az életüket. Már persze azoké, akik érezték már valaha magukat haszontalannak. Kiváltképp akkor, ha még élvezték is.
Csoda hát, hogy a kislány nem is akar felnőni? És igaza van a Pilótának, nem az a baj, hogy felnövünk, hanem az, hogy felejtünk. Mindent elfelejtünk, ami valaha is fontos volt, amiről tudtuk, hogy valóban ez a fontos.
A film után nem akarunk majd felejteni. Ez lesz mindannyiunk közös vágya.

“Már azt hittem, nem lesz olyan, aki kíváncsi a mesémre. A legjobbkor jöttél”
Azt hiszem, nekünk is a legjobbkor jött ez a mese. Hát legyünk rá kíváncsiak!
A kis hercegre, a rózsájára, a kislányra és az ő rókájára, na meg a Pilótára, nézzük meg, hogy csodálatos “fölnőttek” lehessünk.

És jó ha tudjuk: a rókák nem tudnak repülőt vezetni.
De attól még fantasztikus kalandokban lehet részünk velük. Legyünk újra gyerekek!
Helyesbítek: sose felejtsünk el gyerekek lenni.

Még szintén kedvelheted...