jegyesfoto
Szívcsakra

A szingli lány férjhez megy

Én voltam sokáig „𝗮 𝘀𝘇𝗶𝗻𝗴𝗹𝗶 𝗹𝗮́𝗻𝘆”.

A “még mindig szingli”.

Megvoltak a maga szépségei, és mindig elegendő témát szolgáltatott az íráshoz.
Én voltam a szingli lány, akinek a próbálkozásaiból, csalódásaiból, örömeiből és szomorúságaiból olyan írások születtek, amiket más szingli lányok olvastak, és közben magukra ismertek.

Aztán meg kellett írnom, hogy 𝗺𝗶𝗹𝘆𝗲𝗻 𝗻𝗲𝗺 𝘀𝘇𝗶𝗻𝗴𝗹𝗶𝗻𝗲𝗸 𝗹𝗲𝗻𝗻𝗶. (Milyen lett volna, csodálatos és egyben rémisztő. Rémisztő, mert valami más, mint az addig ismert minták, rémisztő, mert mi van, ha elszúrom. Hát nagyon úgy látszik, hogy nem szúrtam el.)

És most már arról kell írnom, hogy milyen 𝗺𝗮𝗰𝘀𝗸𝗮𝗺𝗮𝗺𝗮́𝗻𝗮𝗸, 𝗺𝗲́𝗴𝗻𝗲𝗺𝗳𝗲𝗹𝗲𝘀𝗲́𝗴𝗻𝗲𝗸, 𝗺𝗮́𝗿𝗻𝗲𝗺𝘀𝗼𝗸𝗮́𝗶𝗴𝗺𝗲𝗻𝘆𝗮𝘀𝘀𝘇𝗼𝗻𝘆𝗻𝗮𝗸 𝗹𝗲𝗻𝗻𝗶.
Aztán már 𝗰𝘀𝗮𝗸 𝗮𝘀𝘀𝘇𝗼𝗻𝘆𝘀𝗮́𝗴 𝗹𝗲𝘀𝘇𝗲𝗸. Hivatalosan.
Semmi nem fog változni. És minden meg fog változni, egy pillanat alatt. Mint az eljegyzéskor.(Mondtam is a macskának, hogy mire legközelebb találkozunk, már hivatalosan is az anyja leszek.)

A Nagy Napunk.

Júliusban meg a Nagy Nagy Napunk. Ami bevezeti az összes többit, ami majd utána következik.
Az esküvő ugyanis nem mindennek a csúcsa. Nem olyan, mint az Arken kő, tudod, csúcsa ennek a nagy királyságnak. Az esküvő csak a kezdete egy újabb fejezetnek.

Az eddigiekből a vizsga megvolt, akadt belőlük egy pár, az elmúlt év csak vizsgáztatott. És közben szépen átrendeződtek a dolgok. A tökéletesről alkotott elképzelésem már a múlté. Nem feszülök bele mindenbe, menthetetlenül (persze, hozzáteszem, hogy magamhoz képest) alakítható minden.

Más számít, nem a tortadísz.
A táncpróbáink számítanak, aminek a visszanézésekor mindig rám jön a sírhatnék, és onnan tudom, hogy jó az, amit csinálunk. Az az este számít, amit dekoráció rendeléssel töltöttünk. A jegyesfotózás számít, az, hogy közben nem tudtam úgy ránézni, hogy ne mosolyogjak.

Az számít, hogy együtt.

Csak ez. Minden más, csak a ráadás.

Most pedig 𝘀𝘇𝗲́𝗽𝗲𝗻 𝗰𝘀𝗲𝗻𝗱𝗯𝗲𝗻 𝗹𝗲𝘂̈𝗹𝗼̈𝗸 𝗶𝗱𝗲, 𝗰𝘀𝗮𝗸 𝘂̈𝗹𝗼̈𝗸, 𝗲́𝘀 𝗸𝗼̈𝘇𝗯𝗲𝗻 𝘂̈𝗻𝗻𝗲𝗽𝗹𝗼̋𝗯𝗲 𝗼̈𝗹𝘁𝗼̈𝘇𝘁𝗲𝘁𝗲𝗺 𝗮 𝗹𝗲𝗹𝗸𝗲𝗺.

fotó: Terjék Krisztián Photography

Még szintén kedvelheted...