Tudod… Gertrude Stein mondta egyszer Hemingwaynek, amit Hemingway a Vándorünnepben meg is írt, hogy íróként csak annyi a feladata, hogy leírja a legigazabb mondatot, amit csak tud. A többi már alakul.
Így minden igaz.
Mert, ha én leírok egy igaz mondatot, a legigazabb mondatot, amit csak ismerek, ez pedig nem más, mint hogy szeretlek, akkor ez az egyetlenegy mondat, már mindent igazzá tesz, amit csak írok. Hogy abból mennyi történt meg a valóságban, és mennyi az én fantáziámban, az már lényegtelen.
Amit írok, alapvetően igaz.
Figyelek mindenre, ami körülöttem történik.
Így létezem. Mindenhol, ahol élmények, meg érzések, meg impulzusok vannak. Ezt szívom magamba, mint valami szivacs.
Aztán sokáig érlelgetem őket, rágom a mondatokat, húzom az időt, mindaddig, amíg már elviselhetetlen nem lesz a bent kavargó szóáradat, és akkor meg kell írni.
fotó: Ena Marinkovic from Pexels
