Marilyn&James Ötpercek

Biztonságban vagyunk

– Marilyn! Gyere Aranyhajat nézni! – kiabált fel egy vékony kislányhang az emeletre.
– Hallod Marilyn? Indulás magadat csodálni a tévében.
– És ha én vagyok Aranyhaj, te Flynn Ryder leszel?
– Amit csak szeretnél királylány, az leszek – és a gyerekszoba kellős közepén a rózsaszín széken ülve, könnyed csókot adott ismét a lány szájára. Marilyn meg csak pirult, ahogy azt James előre megjósolta.

Az előző részt itt olvashatjátok el.

————————————————————————————————————-

” Egy sötét alak haladt át a macskaköves téren. Bár a hőmérséklet erősen lecsökkent, az mégsem indokolta a hosszú bőrkabátot, amit viselt. Jól lehetett tudni, hogy inkább álcázni kívánja magát. A lámpafény alatt azonban megállt, és körbejáratta a tekintetét. A kapualjakból pont olyan sötét alakok figyelték, mint amilyen maga is volt. A fény megvilágította a férfi arcát, és az alakok egyszerre a háttérbe húzódtak. Ez volt a cél. Nem volt szükség további álcára. Már hazai terepen járt, de jól tudta, hogy nem bízhat senkiben. Nem kellenek szemtanúk. 

Ahogy céljához közeledett sietősebbre fogta a lépteit, majd mikor már valóban biztos volt benne, hogy nem követi senki, betért a szűk sikátorba. Az egyik kapualjnál hirtelen megállt. Hármat kopogott a hatalmas kopogtatóval, amely roppant mérete ellenére is eltörpült a férfi kezében. A válasz csak sokára érkezett.

Az ajtó nagy nyikorgással kitárult, felverve a sikátor csöndjét a késői órán.
Apró termetű öregasszony állt a közepén, ősz haja szoros kontyba fogva, arcán milliónyi ránc szaladt szét, vállát óriási fekete kendő borította.
– Nem követtek? – szegezte a kérdést a férfinak.
– Figyeltem. A Piazza S. Ambrogionál elmaradtak.
– Helyes- a biztonság kedvéért az öregasszony is körbenézett, jól tudta már, hogy csak annak higgyen, amit a saját szemével lát, és a kora ellenére is éles tekintetét semmi sem kerülhette el. Amikor megbizonyosodott róla, hogy az érkező valóban igazat mondott, csak akkor engedte be.

Luciano nagyot sóhajtott, ahogy belépett a házba. Nem volt minden veszélytől mentes az út, amin idejött. De vannak pillanatok egy férfi életében, amikor vállalni kell a veszélyt. Neki pedig jó érzéke volt hozzá, hogy felismerje ezeket a pillanatokat.
Gyönyörű volt. Ahogy fekete hajzuhataga a vállára omlott, ahogy kezében tartotta a csecsemőt, ahogy lehunyt szemmel az ajkát a kis homlokra szorította, és halkan dúdolt egy jól ismert altatódalt. Akár a Madonna is lehetne, ha nem tudná, hogy a gyermek nem az övé.
Csak az a rémület ne suhant volna át az arcán, amikor őt megpillantotta.

– Te mit keresel itt?
– Maria, kérlek, ne nézz így rám – megpróbált közelíteni az asszonyhoz, de az három lépést hátrált.
– Őrültség volt idejönnöd. Ha Marco megtudja..
– Nem fogja megtudni- közelebb lépett, és nem törődve Maria tiltakozásával magához húzta.- Nem véletlenül hoztad ide Paolot. Tudtad, hogy itt biztonságban van. Itt mi is biztonságban vagyunk – ajkát most ő szorította úgy a nő homlokához, ahogy előbb az asszony tette, és a hajzuhatagot simogatta. Maria megadta magát a megnyugtató érintésnek, ellazította izmait, karjában, közöttük a kis Paolo csendesen szuszogott, és megengedte magának azt a gyengeséget, hogy csendesen elkezdjenek folyni a könnyei.

Az öreg Emilia ekkor ért vissza, majd látva, hogy itt nincs rá szükség behúzta maga mögött az ajtót. Messzire azért nem ment, a biztonság kedvéért, ha mégiscsak baj történne. Bár tudta jól, hogy itt mindannyian biztonságban vannak. De az ördög sohasem alszik. Az ő figyelmét pedig semmi sem kerülheti el.”

– Aki ilyet tud írni és nem ír, az nagy bűnt követ el az emberiség ellen. Máglyára veled, boszorkány! – fordította le nevetve Kathy a kézirat utolsó lapját, amit James unszolására Marilyn megmutatott neki.
Amíg Kathy olvasott, Marilyn a szája szélét rágta, mert arra már rájött, hogy a Polmerick családban Kathy az ügyeletes megmondóember, és egy pillanatig sem fog finomkodni, hogy véka alá rejtve a véleményét megkímélje az ő érzelmeit.
– Szóval Marilyn, neked írnod kell, és ha szükséges, akkor fegyverrel kényszerítelek rá, mert ezt a történetet nem hagyhatod félbe.
– Ugye, én is megmondtam, hogy egy igazi tehetség. Ezért megyünk Rómába, mert néha a tehetségnek is kell egy kis bátorítás – helyeselt James.
– És még véletlenül sem azért, mert abban reménykedsz, hogy egy romantikus római vakáció alatt végérvényesen és visszavonhatatlanul beléd szeret – Kathy egyetlenegy jól irányzott mondattal elérte, hogy a fiú fülig vörösödjön, pedig őt még soha nem látta zavarban Marilyn. A lány éppen hangosan felnevetett, ám ez csak olaj volt a tűzre :
– Ha nem történt meg máris – most pedig Marilynen volt a sor, hogy vörösödjön. Kathy pedig, mint aki jól végezte a dolgát, felállt, és elköszönt:
– Nos, úgy látom, van mit megbeszélnetek. Hajrá! – de még mielőtt kiment volna  a szobából: – Te csak írj tovább kiscsaj!
– Öhhmm – James ismertségük alatt először, nem találta a szavakat – nos…khmm…lassan azt hiszem, elég is a családomból. Ideje továbbállnunk.
– Ugyan már… imádnivalóak – próbálta menteni a helyzetet Marilyn.
– Az biztos, csak rendre elfelejtik, hogy már nem vagyok kisgyerek. És imádnak zavarba hozni.
– Így már értem, honnan van ez a vonásod.
– Hogy imádlak? Meg zavarba hozni is? – mosolygott megint szemtelenül a fiú.
– Igen – nevetett Marilyn. – Pont erre gondoltam. Akkor én felhívom anyut, hogy mikor tudunk átugrani, hogy összepakoljam a dolgaimat, és hogy bemutassalak neki.
– Ohh, hogy én is megyek? – sápadt el James, mint alig egy nappal korábban a lány.
– Naná, hogy jössz, mire gondoltál barátocskám? Nem úszod meg. Dolgozd fel az információt, amíg telefonálok.

Mikor tíz perccel később visszatért, James-t ugyanúgy találta, ahogy hagyta. Hasonlóan ledöbbenve ült mellé.
– Anyu nagyon örült, de azt mondja, menjünk még ma, mert holnap útnak indul, valami Billy nevű pasassal meg a lakókocsijával.
– Most már értem, hogy honnan van ez a vonásod.
– Hogy vadidegen pasasokkal útnak indulok?
– Miért, többen is vagyok?
– Szerencsére nem. Néha még belőled az egy is több a kelleténél. Komolyan, itt mindenki meg van őrülve?
– Üdvözöllek a világomban, királylány – karolta át James Marilyn vállát, és mindketten próbálták feldolgozni az információt. James, hogy megismerkedik Marilyn anyjával, Marilyn pedig, hogy anyja Billyvel útnak indul.
És közben megpróbáltak rájönni, hogy mikor állt az egész életük a feje tetejére.

Még szintén kedvelheted...