Festészet Kultpillanatok

Boldog születésnapot, Frida!

Kevés olyan ember van, aki ne ismerné Frida Kahlo nevét. Persze, mindenki egy kicsit mást tud róla. Van, aki csak annyit, hogy mexikói származású, na meg állítólag magyar is. Van, aki tudja azt, is, hogy festőművész. Van, aki csak úgy ismeri, hogy Diego Riveira felesége. Olyan is van, akinek, ha említem a nevét, visszakérdez, hogy ő az a furcsa nő, akinek összenőtt a szemöldöke, kis bajuszkája volt, és időnként férfi ruhákban járt? Van, aki bögrékről ismeri, van, aki pólókról. Van, aki látta már az arcát street artokon, te pedig láttad a róla készült filmet Salma Hayek főszereplésével. Vagy mégsem?

Ki volt Frida Kahlo? Össze lehet-e foglalni egyáltalán? Meg lehet-e fejteni azt a nőt, aki annyiszor festette magát? „Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban.”   Meg kell-e fejteni egyáltalán, vagy sokkal inkább az a fontos, mint úgy a művészetnél általában legyen az bármelyik ága is, hogy az, amit más elmond, nekem miért fontos, miért ragad magával az a kép, az a zene, az a könyv.

Frida személyiségét mégsem tudom különválasztani az alkotásaitól. Persze hogyan is lehetne, ha a múzsa és az alkotó egy és ugyanaz a személy. Itt van egy nő, aki világ életében a szeretetet kereste, és felvállalta önmagát, még akkor is, ha mindez iszonyatos fájdalommal járt. És akinek semmi más nem volt a célja, hogy megélje az életet 100 %-osan, még az őt ért tragédiák ellenére is.

Talán ezért olyan fontos nekem.

Frida sohasem tanult festeni, ún. naiv művészként tartják számon. És talán éppen ezért, mert minden, amit megfestett az őszinte és belülről jön, képei olyan elementáris erővel hatnak, hogy abba bele kell borzongani. Önkéntelenül elkezd foglalkoztatni, hogy honnan vett ez a nő annyi erőt, hogy amikor az sem volt biztos, hogy az életben többet lábra tud állni, vásznat kérjen, festőállványt, és elkezdjen festeni. Honnan volt elég bátorsága ahhoz, hogy felkeresse Mexikóváros legnagyobb festőművészét, és őt kérje meg a képei kritizálásra?

Ismeri a tragédiáit, és ezeket nem fél kifesteni magából, és nem fél megmutatni magát, a gyengeségeit sem. Kezdve a gyermekbénulástól, amely miatt a jobb lába örökre gyengébb maradt, a fiatalkori buszbaleseten keresztül, amely miatt oly sokáig ágyhoz volt kötve, és gerincfűző viselésére kényszerült, befejezve a sort Diegoval, aki saját elmondása szerint nagyobb tragédia volt az életében, mint maga a baleset.

Mit tud ez a nő, és honnan tudja, azt, amit tud? Hogyan tudja úgy megfesteni a soha meg nem született gyermekei miatti fájdalmát, hogy a mexikói kultúrára oly jellemző erőteljes, meleg színek ellenére, kiráz a hideg, és miért nekem fáj az, ami az ő életéből kimaradt? És mindez vajon csak nekem fáj, nő létemre? Férfi vajon érezheti-e magáénak Frida festészetét, vagy nem véletlen, hogy éppen a feminizmus és a női erő szimbóluma, hírvivője, példaképe lett?

A legmeglepőbb az egészben mégis az,  hogy Frida a tragédiák ellenére és dacára szenvedélyesen szeretett élni. Az élet szeretetét hirdette. És nekem is ezt tanította, hogy szeressem azokat, akiket lehet, és szeressem az életet, mert ennél csodálatosabb nincs is.

„Viva la Vida!”- jól mondod, szegény kicsi Frida.

6 idézet Frida-tól

1, “Nem az álmaimat, nem is a rémálmaimat festem meg: a valóságomat festem.”

2, “Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban.”

3, “A szerelem olyan, mint egy illat, egy áramlat, egy zivatar. Te vagy az én egem, a rám hulló esőcseppek, én pedig a föld, amely befogad.” /

4, “Niek, szeretlek úgy, mint egy angyalt. Gyöngy virág vagy drágám. Soha nem foglak téged elfelejteni, soha, soha. Te vagy a teljes életem. Remélem, hogy soha ezt te el sem fogod felejteni.”

5, „Régen gyakran gondoltam azt, hogy én vagyok a világ legfurcsább embere, de aztán arra gondoltam, hogy sok ilyen ember van a világon, lennie kell még olyannak, mint amilyen én vagyok, aki ugyanúgy, ahogy én is, bizarrnak és sérültnek érzi magát. Elképzelem őt, és elképzelem, hogy ott a távolban neki is gondolnia kell rám. Jól van, remélem, ha te ott most olvasod ezt, tudd meg, hogy igen, igaz: én itt vagyok, ugyanolyan furcsa vagyok, mint te.”

6, “Merj élni, meghalni bárki tud!”

fotó:  JOSHUA COLEMAN on Unsplash

Még szintén kedvelheted...