A harmadik helyig repített, hogy ezt máshogy csináltam

Gyál city, ahol éldegélek, könyvtára prózaíró pályázatot hirdetett. Mint ahogy lenni szokott, utolsó pillanatban értesültem, és az utolsóban is adtam le a jelentkezésem. Az alábbi novellát, ami egészen a harmadik helyig repített felnőtt kategóriában. 🙂 Ha követed a blogom, akkor …

A szerelmünk csak egy tévedés volt?

Milyen érdekes, hogy maga is ezt kérdezi, Judit. Hogy hogy is volt Jánossal. A kis Emma sem nyugodott, és kiszedte belőlem a történetet. Persze, tudtam én már akkor is, hogy csak azért, mert fél. Hogy ugyanolyan lesz, mint mi. Hát …

A legmerészebb fantáziád és a legrosszabb rémálmod vagyok

Én vagyok a legmerészebb fantáziád és a legrosszabb rémálmod. Kiömlött borfolt vagyok egy makulátlan abroszon. Egy sárga cetlin hagyott üzenet, az egymásra halmozott apró, amiből légvárat építesz. Én vagyok az első feles, amit a buliban legurítasz, majd a sör, amivel lekíséred. A belépéskor …

Leszoktam az éjszakákról

  Azon a nyáron tikkasztó volt a hőség. A meteorológusok és velük együtt egész Budapest (meg persze biztos a vidéki városok is, de minket, fővárosi lányok révén ez annyira nem izgatott) azt találgatta, hogy vajon mennyivel dől meg a meleg …

Én nem vagyok igazán jó

Nem ismernek Judit. Azt hiszik, hogy ilyen, meg olyan vagyok. Közben meg egészen másmilyen. De egyikőjük sem ismeri az igazi valóm. Nincs is kedvük megismerni. Nem hibáztatom őket, nekem sincs kedvem hozzájuk. Emlékszik arra a nagyon fiatal fiúra, akivel véletlenül…? …

Azok a csodálatos Buday lányok

Megrándítod a vállad, és azt mondod, hogy nem érdekel, de én már ismerlek te kölök, előttem nincsenek titkaid. Ne nekem! Csak játszod a rosszat, megadod nekik, amit akarnak, és elhiteted magaddal, hogy te is ugyanezt akarod. Mert olyan egyszerű ez …

Illettem a kirakósba, amit ő, az életének nevez

– Meséld el, hogy volt Jánossal. – Drágám, az egy unalmas történet, szóra sem érdemes. – Én szeretném hallani. – Miért kérsz tőlem ilyeneket? Tudnom kellett. Valami nagy titkot sejtettem a háttérben, szörnyű csapást, átkot, ami generációról generációra sújtja a …

Elfogadtam a sorsomat

Ahogy megláttam Évát aznap reggel az ajtóban, tudtam, hogy nagy a baj. Nem mintha nem állított volna be hozzám számtalanszor már az éjszaka közepén vagy a hajnali órákban, de akkor olyan volt az arca, amilyennek még sohasem láttam korábban. Pontosan …