Kapcsolat. Változás. Öngondoskodás. Család.
Ezek a 2022-re kapott szavaim.
Ezek meg az idei évben gyűjtögetett mondataim.
——————————————————————————————–
„Átzuhanni, az fáj.” Egyik évből a másikba, az ünnepekből az évkezdésbe. A karácsonyi időszakban könnyebb otthon lenni, ez a tündérmesék ideje, ahogy mondják.
Ebben az évben figyelmet kell fordítani a fontos emberekre, köztük magamra is. Nem lehet a végletekig kizsigerelni a lelkem, a testem. Megengedőnek kell lenni magammal szemben, azt mondani, hogy ebbe a napba, most tényleg ennyi fért bele, és lelkiismeretfurdalás nélkül lefeküdni aludni.
A 2022-es év az önmagunkkal foglalkozás, az önmagunkon dolgozás éve kell, hogy legyen.
Ha ez elmarad, később megbosszulja önmagát.
-Ezt hívják úgy, hogy pihenés.
-Én lustaságnak hívom.
Egy ponton túl az ember mérhetetlenül egyedül marad. És ilyenkor nincs más, csak a lelkiismeret, akivel le kell ülni, és meg kell beszélni a dolgokat. És jó az, ha ennek a lelkiismeretnek bátran lehet a szemébe nézni.
A ház eladás, olyan, mint a randizás. Az elején még csinosítod magad, próbálod a legjobb formádat hozni, aztán már csak odaállsz, és azt mondod, “tessék, ez vagyok én”.
Olyan helyre szeretnék költözni, aminek lelke van.
Ahol elég kisétálni a falu szélére, és itt a természet.
„Költözzenek ide, építsenek szép házat, hagy legyen szép az utca!”
Fáraszt az állandó zaj. Csendre van szükségem. Madárdalra, tücsökciripelésre, nem mesterséges zajokra. Egy terasz, egy kutya, egy könyvespolc, egy pohár bor, Ő.
Egyre jobban fáraszt a közösségi média zaja is (persze, ha ez az egész nem lenne, mindez csak a naplóm papírlapjain maradna, ahova talán igazából való is az egész).
Olyan közelről nézem ezt az egészet, hogy elveszik a lényeg.
Amikor csinálsz valamit, de közben minden érzékszerved tiltakozik ellene. Nem akarok megalkudni, nem akarok én lenni az, aki beéri az olcsóbb verzióval, nem akarom megoldani „okosba”. Pláne nem akarok másokat hibáztatni, és a saját sorsom áldozata lenni.
Azt kérdezi tőlem, reggel, a Lehel tér közepén, hogy magunkon nevetni jobb-e, vagy ha mások nevetnek rajtunk. Délután meg is válaszoljuk, hogy mindig jobb, ha magunkon tudunk nevetni.
Mi lenne a lélekállatod, és mennyire tetszene, hogy az az?
A Napom a Vízöntőben van, a Holdam a Rákban, az aszcendensem Oroszlán. Akinek az Uralkodó bolygója a Nap, ami ugye a 7. házban a tartós kapcsolatok házában van. A gyerekre vonatkozó házam rémisztően üres, ahogyan a barátok is.
De bárhogy is forgatom, bármit is csinálok az jön ki, hogy én másokért… Hogy én Vízöntőkért mindenemet az emberiség elé öntöm, és hogy befele fordulok, és elemzek és hogy az írás az gyakorlatilag ott volt az égen, amikor én megszülettem. Nem lehet tőle szabadulni, ha szeretnék, akkor se.
Mi van, ha megírtak már minden történetet előttem? És mi van, ha azért kell leírnom ezeket a dolgokat, hogy beszéljek róluk, ha már előttem olyan sokan nem beszéltek?
Lassan nem bánom, hogy ez az egész nem lett több, mint egy virtuális tabló, ahova kikerülnek hangulatok, emlékek, pillanatok, kétségek, bukások, felemelkedések. Igaz, csak az, amit akarok, amit meg lehet mutatni. “This is my happy place.“
Az írás fejleszti a finommotorikus képességet.
Közben meg egyre több mindenről nem tudok, vagy nem is akarok beszélni. Cenzúrázom keményen saját magamat. Mert mindennap lehetne beszélni, pl. ugye a csirkefarhátról. Alapélelmiszerek, na persze. Újra gyorsabban ver megint a szívem reggelente.
„A stressz megborítja a hormonok finom egyensúlyát.”
Megvette, eladta, céget alapított, részesedést vett. 50 %-kal emelkedik a faalapanyag ára. Mi meg élünk, ahogy tudunk. A sárga rózsa… azzal azért sétálni kell.
Csak idő. Nekünk meg most, és mindig, abból van a legkevesebb. Most kellene megállítani az időt, most.
-Nem változik semmi.
-De hát végül is ez megnyugtató. Tudod, hogy a divat és a történelem is ismétli önmagát.
Annak az öt embernek vagy a lenyomata, aki körülvesz, és ebből egy a macska. Aki mindig tökéletesen átveszi a lelkiállapotunkat. Ha én nem tudok megnyugodni, akkor ő sem. Ha én szomorú vagyok, ő sem szól egy szót sem. Mit csinálnak azok, akik nem tartanak macskát?
Hogy kiürítsem a fejem, nekem ahhoz 13 km-t kell sétálnom. (Meg előtte ugyanennyit futnom.)
Ha 45 percet bírsz futni, utána már minden jó.
Igaza van. Én nem akarnék olyan helyre menni, ahol nem látnak szívesen. Vagy nem tudják, hogy szívesen látnak-e.
Azt mondja, ez a rajzszakkörös sapkám.
Azok lettünk végül, akik lenni akartunk.
Te mire vagy a legbüszkébb az életedben?
