Macskaköves Ötpercek

Egy év az annyi, mint 38 mondat

Tavaly úgy zártam le az évet, hogy minden egy év alatt írt bejegyzésből kiválasztottam egyetlen mondatot. Ezeknek a mondatoknak semmi közük nem volt egymáshoz, azt leszámítva persze, hogy mind én írtam őket, aztán valahogy a végén mégis összeálltak egy bejegyzéssé.

Tavaly 89 bejegyzés került a blogra, idén 38. Ha hozzászámoljuk azt a saccperkb harmincat, amit idén a Carrie-re írtam, akkor is jóval elmarad a tavalyi bejegyzésszám mellett.

Idén ugyanis nem mindig volt kedvem írni. Vagy időm nem volt rá. Mert a számítógép helyett a való világot választottam, a virtuális életem helyett a valódit éltem.

De persze, ezt sem tudtam megtagadni. Erről tanúskodik ez a 38 kiválasztott mondat.

Remélem, hogy akárcsak tavaly, most is együtt alkotnak majd valami többet.

Jó olvasást!

 

 

Tele a naplóm programokkal, meg költségvetéssel, mondjuk könnyű annak, aki otthon szilveszterezik, és fél üveg bor után lefekszik aludni.
Hazavinni a kenyeret, hozzád, vacsorát rakni eléd az asztalra.
Jól áll neked a lét.
Kati szerint elhanyagolok mindenki mást mellette, de Kati nem ért hozzá, ő még nem volt ennyire szerelmes, csak azt kívánom neki, hogy rá is találjon rá ez az érzés, és akkor meg fogja érteni.

 

És ha valakinek a magányán egy kicsit is enyhíteni tudunk, akkor már tettünk valami igazán fontosat.
Vannak lányok...akiknek jól megy a billiárd, akik szeretik a focit, akiknek fenékig ér  a hajuk, és mindig makulátlan a bőrük, akik nagyon ügyesen és tudatosan irányítják az életüket…

 

A nő szerintem egy macska
Én szerelmes vagyok Budapestbe. 
Én tudok szépen mosolyogni, én tudok kacér lenni, megtanultam, ha akarom, én olyan vagyok, mint egy baba.
Még kétszer sírom el magam, már nem is érdekel, hogy ezt szabad-e vagy sem, hülyének néz-e valaki, hogy zokogok egy színházi előadáson.
Megtanulom, hogy a szerelemhez bátornak kell lenni, és bolgárul úgy mondják, hogy /ljubo’v/.

 

Amikor futok, bemutatok a világnak.
Ha eléggé csendben tudnék maradni, szerintem hallanám is a lélegzetvételed ebben a poros nagyvárosban. 
Láttunk már olyat, hogy volt tűrt és tiltott kultúra, voltak már elnémítva íróink… miért akarnánk bármi olyat, ami csak egy kicsit is emlékeztet arra a régi rendszerre, amit olyan nagyon felejteni próbálunk?
Turkálóban szereztem, ettől különlegesnek érzem magam, de nem vagyok az, mert mindenki ilyet hord.
A Lánchídon átsuhanva majdnem elsírom magam, mert annyira meg vagyok hatva.

 

Mire gondolsz elalvás előtt?
Te lehetnél az, aki elé a pohár bort rakom, aki kávét készít nekem reggel, akinek elsírom, ha bántottak.
Nekem alteregóim vannak, én vagyok Éva, én vagyok Dóra, és én lehetek bárki a világon, aki csak lenni akarok.

 

Nem voltál kommandós Apu, csak a terepszínű nadrágod volt rajtad, és hát már akkor se voltál kicsi ember.
Én tényleg elköltöztem otthonról.
Rádöbbentem, hogy egyedül az a lényeg, hogy én hogy érzek. 
Az ágyon a te párnád mellett van hely az enyémnek is.

 

Utazunk a napfelkeltébe.
Ha van reinkarnáció, lehet nem is japán turistaként, hanem inkább olaszként szeretnék újjászületni egy tengerparti városban. 
Rómában mindenki szép, és Rómában úgy éreztem, hogy nekem is szépnek kell lennem, nem vehetek fel akármit, mert kivet magából a város.
Vajon létezik-e szebb látvány, mint a lebarnult arcában világító szemei? 
Szeretem, hogy a rólunk, most már valóban rólunk szól.
A festői panorámáról Budapest gondoskodott.

 

Hogy mindannyian cipelünk valamit, egy nagy zsák van a nyakunkba akasztva, ezzel együtt futunk. 
Húsleves és grillezés, szeretetkutya.

 

A bejáratot ketten őrzik, ám nagy szerencsénkre igen jó szívvel vannak megáldva, így nem tartják meg maguknak az összes csodát, örömmel adnak belőle az arra tévedő vándornak.
És amikor újra összetört, meg újra, akkor egyedül az adott megnyugvást, hogy fel tudom emelni azokat a súlyokat, és le tudom futni azokat a kilométereket.
…és megfogadása annak, hogy
a, nem barátkozom ismeretlenekkel
b, nem álmodozom a leendő szőlőmről túra közben.
Én akarom azt hinni, hogy egyszer leszek én is olyan író, mint Schäffer Erzsébet, aki képes arra, hogy szénné égesse a vadas nyúlpörköltet, mert a regény hatodik fejezetét írta.

 

Azt is csak onnan tudom, hogy mindjárt itt az év vége, hogy a heti ellenőrzési lapra, már az ötvenest véstem fel korán reggel, indokolatlanul megnőtt otthon az egy négyzetméterre eső angyalok száma, nagyjából annyira, mint az egy főre jutó csoki és süti száma, valamint a lakóközösség, a macska felügyelete mellett nagy egyetértésben hópelyheket gyárt vasárnap este 8-kor.
Úgyhogy hölgyek se varrás, se mosás, se takarítás, hacsak nem akarjuk bevarrni a tyúkok fenekét.
Nem is tudom mi lenne velem, ha nem szeretné, hiszen én megrögzötten, mániákusan szeretem.

 

Még szintén kedvelheted...