Az ember utoljára 3 évesen visel úszógumit, és persze akkor, ha Hévízre megy.
Ez a mondat ugrik be szombat délelőtt, miközben hat fokot mutat a kinti hőmérő, én meg a 26 fokos tóban úszom. Azt hiszem, nem is lehet arra mást mondani, mintha ilyenkor reggel „szeled a habokat”, aminek a szélén ott ülnek a kacsák, miközben a felszálló pára még ott leng a fák között, mint a Hello Magyarország imázsfilmjeinek szlogenjét: „át kell élned, hogy elhidd.”
Hogy lehet a lehető legtöbb mindent belezsúfolni egy négy napos kirándulásba?
Az időzítés nagyon fontos: ha Valentin napon indultok, és a négy napba még egy születésnap is belefér, akkor garantáltan élménydúsra sikerül a „telelés”.
Jó ötlet az is, ha az indulás napján még gyorsan elugrasz orvoshoz, ha már úgyis szabin vagy, töltsd azt hasznosan alapon, és mert egyébként is csak ekkor érsz rá orvoshoz menni. Így könnyedén kiegészítheted az amúgy sem rövid Budapest-Hévíz utat, egy Budapest- Gyál- Budapest kirándulással.
Ha még utazás közben telefonos ügyeletben vagy, és érkeznek is olyan üzenetek, amire válaszolnod kell, akkor egy magasabb szintre emelheted a mókát.
De a reggeli „gyorsan letudunk mindent” kör után, már csak élvezni kell, azt, ami jön
Pl. hogy csütörtök délelőtt a februári napsütésben szalad veled a vonat, és visz végig a fél országon. Vagy olyan egyszerű dolgokat, mint a Keszthelytől Hévízig tartó orrot -gyomrot nem kímélő 15 perces buszút utáni friss levegőt. Aztán a szállodát, ami egészen pontosan négy darab csillaggal van ellátva, és ennek megfelelően azért elég kellemes látványt nyújt. Mint ahogy kellemes az a látvány is, ami az erkélyről fogad.
Annál már csak Hévíz feltérképezése kellemesebb az előbb említett napsütésben, a termelői piac, ahol ott hagyunk egy kézzel horgolt unikornist, amiért később már hiába megyünk vissza, a selfie pontok, és egészen szimpatikus a macskaköves utca, melyen kávézó és borozó is egyaránt található. Kiváló lehet az a bor a vacsorára szánt négy sajtos pizza mellé, de ezt sajnos megerősíteni nem tudom,de cáfolni sem, hiszen én éppen citromos sört kortyolgatok a legelső vacsorán.
Ki kel fel fél 7-kor szabadság alatt?
A kérdés ugye mindig az, hogy miért? Ha az rejlik a korán kelés mögött, hogy 7-kor nyit a wellness részleg, és ilyenkor még üres a szauna és többé kevésbé a jazucci is, akkor csak meggondolandó az a korán kelés. Utána még a reggeli is jobban esik. A svédasztalos reggeli igaz beillik egy kisebb szociológiai tanulmánynak is, hosszasan lehetne értekezni, „ a mindent magam elé halmozok, majd mégsem eszem meg” elvéről. Én, amit magam elé rakok, azt meg is eszem. Különösen, ha paradicsomról vagy retekről van szó. A négy nap alatt állítom én lettem a szálloda zöldségkészletének egyik legnagyobb pusztítója.
Ha lóg az eső lába, és szeles idő ígérkezik, akkor irány Keszthely!
Ahol kiválóan lehet rózsaszín bojtos sapkát venni, mert az a „balatoni szél” azért mégsem egészen olyan, mint az Eszter hagyatékban, hideg és haragos, és minduntalan lefújja a kapucnit a fejemről. Lehet megtenni 10.000 lépést, és valahol az ötezredik tájékán elfáradva megpihenni az egyik kávézóban tripla csoki tortát a villára szúrva, és mellé fehércsokis forrócsokit szürcsölgetve.
A Festetics kastély kertje pedig a legalkalmasabb arra, hogy arról elmélkedj, milyen jó lett volna régi korokba születni, és bálra menni, bár hozzáteszed, hogy amilyen peches vagy tuti, hogy a szegények közé születtél volna, és csak epekedtél volna a gróf úr után, majd bánatodban hozzámentél volna a molnárlegényhez, nem is, inkább a lovászfiúhoz, és szültél volna neki négy, vagy lehet öt gyereket.
Regénybe illő sorsodat hátra hagyod, inkább visszatérsz a jelenbe, ahol a kastély parkjában már igencsak tavasz van, és ennek nagyon-nagyon örülsz, mert „ez a tavasz más lesz” – gondolod, és erősebben megszorítod a kezét.
Nem csak a húszéveseké a világ
30. Az valahogy olyan szép kerek szám. Meg olyan felnőttes már. Nem kevés, még nem is annyira sok, valahogy éppen a kettő között van. Ha 30 évesen arra kelsz, hogy egy újabb hévízi nap áll kettőtök előtt, akkor azért nem is olyan rossz 30 évesnek lenni.
Alattam a 38 méteres mélység, felettem az ég
A minőségbeli változás azért érezhető az utolsó huszonéves születésnapom, és ez az első hárommal kezdődő között. Akkor beszereztem egy újabb tetoválást, és az esti koncert után hajnalban a szórakozóhely sarkában vártam, hogy végre megérkezzenek értem, és véget érjen az este.
Most pedig úszok egy 38 méter mély tóban, majd délutáni ejtőzésként befejezek egy könyvet, és szép ruhában a szép srácom olasz étterembe, vacsorázni visz. Azt hiszem, röviden összefoglalva, csak annyit mondhatok, amit a nagyon folyamán is minimum ezerszer elmondtam, hogy „legeslegjobb szülinap, evör”.
„Visz a gyorsvonat…”
Csak már nem abba az irányba, ami nekem annyira tetszene. Még intek egyet Aligánál a Balatonnak, és mintha egy egészen más világba csöppennénk, mikor a Keletinél feljövünk a föld alól. Át kell állni. Meg újra meg kell szokni, hogy a földet kell nézni, nehogy valami meglepetés érjen.
Még kimossuk a ruhákat, még megfőzzük a másnapi ebédet, még kitakarítjuk a lakást, mert ha mi nem is voltunk otthon, a macska otthon volt, és egyedül is épp elég nagy rendetlenséget csinált. Egyébként üdvrivalgásban tört ki, ahogy végre hazaértünk, egész este dumál és bújik és dorombol, meg azért a biztonság kedvéért szanaszét karmolja és harapja a kezem, csak hogy érezzem, hogy mennyire rossz volt neki egyedül.
Lassan este, és következik másnap egy teljesen átlagos hétfő. Nem baj, alig két hónap múlva jön a következő utazás.
U.i.: A címben szereplő idézet Habsburg Ottótól, Hévíz díszpolgárától származik.
U.i.i.: Végül, nem is kellett az az úszógumi a tóhoz.
