„Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben.” – szól a Neil Gaiman idézet az Amerikai istenekből, amivel egy oldalon a beszélgetés indult.

Te miben hiszel? Mi a te hitvallásod?  A rózsaszín világban? Audrey Hepburn után. Vagy „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában”?

És én vajon miben hiszek?

——————————————-

Hiszek a szerelemben. Akkor is hittem benne, amikor nem volt velem, és nem tudtam nem hinni, pedig néha nagyon akartam.

Ha akarod tudni, én hiszek abban, hogy van valami nálunknál nagyobb, ami mozgatja a szálakat. Hívhatod Istennek, angyalnak, univerzumnak, sorsnak. Én hiszek, viszont a hitemhez nincs szükség templomokra, az én hitem úgy van jól, ahogyan van. Talán, hiszek a túlvilágban is, a halál számomra túlságosan is végleges, és ebben a véglegességében félelmetes, nem tudom elfogadni azt, hogy aki eddig volt, az nincs többé, soha, semmilyen formában.

Hiszek abban, hogy feladattal érkeztünk erre a földre, és amíg azt meg nem találjuk, addig hiányérzet gyötör.

Hiszek abban, hogy az ember több, mint a munkája, hogy alkotás nélkül lehet élni ugyan, de nem érdemes.

Hiszek a szabadságban.

Hiszem, hogy mindig új célok felé kell törekedni, és abban a pillanatban öregszünk meg, ha már nincsenek új céljaink. Hiszem, hogy kitartással mindent elérhetünk, és hiszem, hogy magunktól mindig a lehető legjobb teljesítményt kell elvárni.

Hiszek a szavak gyógyító erejében, hiszek a hallgatásban, az értő hallgatásban, hiszem, hogy sokszor elég az, ha pusztán jelen vagyunk, és ez minden, amit tehetünk.

Hiszem, hogy mindannyian felelősek vagyunk a sorsunkért, hogy mindaddig dobálja elénk az élet ugyanazokat a helyzeteket, amíg meg nem oldjuk. Hiszem, hogy amint ezt sikerül teljesíteni, tovább léphetünk.

Hiszem, hogy soha semmi sem történik véletlenül, hogy emberek okkal érkeznek az életünkbe, és ragadnak benne, hogy dolgunk van velük. Ugyanígy hiszem azt is, hogy ha egy gondolat nem hagy nyugodni, azzal valamit kezdeni kell, hiszem, hogy mindig az első megérzés a legjobb.

Hiszem, hogyha gondját viseljük a testünknek, az majd meghálálja.

Hiszem, hogy van lelki egészség, és hiszem, hogy ennek az ápolása ugyanolyan fontos, mint a testi egészségünké.

Hiszem, hogy egy pohár borral, kávéval, egy kis csokival, vagy futással, majdnem minden problémát meg lehet oldani. Legalábbis átmenetileg.

Hiszek az egyensúlyban, hogy nem lehet minden mindig csak jó, és nem lehet minden csak rossz, a mérleg végül mindig a helyére billen. Hiszem, hogy senki sem születik gonosznak vagy kapzsinak.

Hiszem azt, hogy rossz dolgok nem csak a rossz emberekkel történnek, de mégis megéri jónak lenni. És hitem szerint nincs magyarázat a tragédiákra és a gyógyíthatatlan betegségekre.

Néha hiszek abban, hogy havas, téli éjszakákon manók járnak odakint, akiknek csillámpor van a sarkukon.

Hiszem, hogy „idővel te ülsz ki az arcodra”, hogy ott van rajta az egész életed. Hiszem, hogyha nem nevetsz eleget, megkeseredsz.

Hiszek abban, hogy a pénz önmagában nem boldogít, de hiszem, hogy szükséges ahhoz, hogy nyugodt életed legyen.

Hiszek  a közös étkezés fontosságában, és hiszem azt, hogy az ételnek akkor van a legjobb íze, ha szeretettel készítik.  Hiszem, hogy akit a gyerekek és az állatok szeretnek az rossz ember nem lehet, hogyha egyszer feküdt rajtad egy macska dorombolva, vagy nézett hálás szemekkel egy kutya a szemedbe, akkor már szerencsés ember vagy.

Hiszem, hogy mindenki megérdemel egy esélyt, néha kettőt is, de hármat sosem, hogy megbocsátani tudni kell, és bocsánatot kérni is. Hiszem, hogy minden napszaknak, minden évszaknak, minden életszakasznak megvan a maga szépsége, csak meg kell azt látni. Hiszem, hogy pusztán pozitív hozzáállással nem lehet mindent megoldani, de nagyon sok helyzetben igenis segít.

Hiszem, hogy nyitottnak kell lenni emberek, eszmék, helyzetek iránt. Hiszem, hogy bármennyire is félünk tőle, a változás jó,  hiszem, hogyha bezáródik egy ajtó, mindig kinyílik egy új, hogy aki menni akar, azt engedni kell, és hiszem, hogy nem oldhatunk meg mindig mindent egyedül.

Hiszem, hogy mindenki hisz valamiben, ha másban nem, hát saját magában, és hiszem, hogy mindenkinek meg kell találnia, azt a valakit, aki mégis, fenntartások nélkül hisz benne.