16 km, Nyakas-hegy oldala, töki pincevilág, Nyakas-tető, Zsámbék.
4 óra 5 perc folyamatos gyaloglás, még a szendvics befalása is hegynek felfele.
Ahelyett, hogy szombaton reggel éppen a másik oldalunkra fordulnánk a takaró alatt.
Ötpróba kihívás, két pont az egyéneknek, újabb 4 pont a családnak.
(Ami jelenleg csak két főt számlál, bár eléggé gondolkozom, hogy a macskát is benevezzük.)
Plusz két kulaccsal többen vagyunk.
Kalandos indulás, Széll Kálmán tér és Széna tér keverése, majd buszlekésés, nagyjából időben érkezés.
Első négy kilométeren szakadó eső.
Csatangolás a pincék alján, “kell egy diófa és néhány tőke szőlő.”
“-Lesz pincénk is?
– Miért, mit gondolsz, hova tesszük a bort?”
Barátkozás ismeretlenekkel, “most megint szeretnék lovagolni, a szőlő mellé lovak is kellenek.”
Gyanúsan jelzés nélküli 2 km, majd visszafordulás, miközben már másokat is rossz irányba csábítottunk, és megfogadása annak, hogy
a, nem barátkozom ismeretlenekkel
b, nem álmodozom a leendő szőlőmről túra közben.
Haladás a fenyők alatt, majd komoly félelem attól, hogy itt akár vaddisznók is élhetnek, és hangos visítás a mellettem elszaladó kutya miatt.
Hideg szél, toboz és virág fotózás, szelfi a zsámbéki romtemplommal, és egy híd is felkerült a listára a borospince mellé.
“Nem is vagyok fáradt, még öt kilométert simán legyalogolnék”, majd nettó öt perc után elalvás hazafele a buszon.
Hát…lehet, hogy mégiscsak elfáradtunk.
