Macskaköves Ötpercek

Feladtam a kihívást, ezért mégsem vagyok csalódott!

Tavaly nyáron elkezdtem egy kihívást. Magamat szerettem volna rávenni az írásra, mert akkor keveset írtam, és hiányzott.

A kihívás lényege: egy nap, egyetlenegy mondat.

Csak ennyi.

Először titokban akartam tartani. Nem sikerült sokáig.

Aztán a mondatok sem érkeztek mindennap, de rendszerint bepótoltam őket utólag, visszamenőleg.

Majd november 9. után kezdett nehezedni igazán, hiszen menyasszony lettem. És ez annyi gondolkoznivalót adott, hogy a mondatokra már nem maradt reggelente időm, mert fejben az esküvőt kezdtem el tervezni.

A kihívás, még így befejezetlenül is elérte a célját, azóta jóval többet írok.

Most pedig a lejegyzett mondatokat átválogattam, és ez lett belőlük.

Érzések, reakciók arra, ami körülvesz minket, emlékek, vagy éppen kitalált történetek kezdőmondatai.  

Van köztük olyan, ami hozzád is, rólad is szól?

——————————————————————————————————————–

06.05. 1/365.

Mindennap egy mondat.

06.06. 2/365.

Azt mondják, hogy a futás azt adja vissza, amit beleteszel. Ezek szerint én mostanában vajmi keveset teszek bele, mert kb. semmi sem akar visszaadni.

06.08. 4/365.

„Párizs mindig jó ötlet.”

06.09. 5/365.

Még 10 óra sincs és nekem már megvan a nap mondata: ágyba hoztad nekem a kávét.

06.10. 6/365.

Ülünk a teraszon, borsót fejtünk, kutya a lábunknál. Hány évesek vagyunk?

06.13. 9/365.

Nem tudom, hogy a piros kosár tette, vagy a cseresznye…

06.17. 13/365.

Vannak napok, amikor nem úgy jönnek a szavak.

06.18. 14/365.

Én nem vagyok H&M lány. Pedig néha annyira szeretnék az lenni.

06.19. 15/365.

„Méhbarát erkély” ez jár a fejemben, meg, hogy ki menti meg a Földet, meg tudja-e valaki menteni egyáltalán.

06.20. 16/365.

Én egy aranyos kis dinnyeszelet vagyok.

06.22. 18/365.

Ugye milyen jó ez a piacozás?

06.24. 20/365.

A legfurább időpontokban kavarognak a fejemben mondatok, amiket mire lejegyeznék, semmivé lesznek. Amikor pedig lenne rá időm írni, nem jut eszembe semmi.

06.25. 21/365.

Vajon milyen lehet a lányoddal, aki tüllszoknyát és koronát visel, ülni a játszótéren és hintázni.

06.26. 22/365.

Ha elhagynál, én megkereslek.

06.27.23/365.

A pesti éjszakák helyett már a pesti hajnalokban hiszek, de azokban, amik nem az előző éjszakából maradtak itt.

06.28. 24/365.

„Miért nem segített?”- kérdezném meg tőle. De ha visszakérdezne, hogy én miért nem, nem tudnék rá mit mondani. Vajon mitől félünk ennyire?

06.29.25/354.

A kislánynak rózsaszín kistáskája volt, és műanyag nyilai.

06.30. 26/365.

Az édesanyja igazi inas asszony volt, abból a szívós fajtából, aki sör előtt mindig iszik egy pohár konyakot is. (Talán az unikum jobban illett volna ide – jut eszembe utólag.)

07.04. 30/365.

Még mindig olyan furcsa belegondolni abba, hogy mi együtt öregszünk meg.

07.05 31/365.

Emlékszel rá, mikor szépen-lassan mindenki itt hagyott minket? Nevetve intettünk búcsút, ki is nyitottuk előttük az ajtót, hagy menjenek, és csak, amikor már becsukódott, vettük észre, hogy magunkra maradtunk, és pont az ment el, aki meg tudott volna menteni minket.

07.08. 34/365.

Az olasz facebookon ugyanúgy mindenki nyaral, szembejön egy Tezenis hirdetés, és a cikk helyett először az olaszok is a kommenteket olvassák.

07.10. 36/365.

Azt hiszem, beboroztam egy kicsit.

07.15. 42/365.

Az üres buszon a sofőr épp a szendvicsébe harap, amit egy műanyag zacskóból húz elő szalvéta nélkül. Hát hogy engedte így el a felesége?

07.18. 44/365.

Egy héttel ezelőtt még éppen a tengerparton süttettük magunkat, egy évvel ezelőtt még éppen Rómát jártam.

07.19. 45/365.

Szerintem a legrosszabb, ha nem is vágyik az ember többre. És ezzel tökéletesen összecseng az, amit mondasz: Annyi minden vár még ránk.

07.20. 46/365.

Na persze, könnyű annak, akinek a nagymamája mindent megvarr, amire csak szüksége van a #zöldúton.

07.21. 47/365.

Én nem hiszem, hogy csak ennyi lenne az élet.

07.23. 49/365.

Nem is értem, hogy lehetett 29 évig macskadorombolás nélkül élni.

07.24. 50/365.

A műkörömstúdiót körömlakknak nevezték el, kreatívan, a szembejövő lányon egészen brutális szandál van, az épület homlokzatára gólyaszobrok kerültek, és a falhoz állítva egy rózsaszín bicikli áll. Ilyen az élet szerda este Lipótvárosban, én meg mindenre figyelek.

07.25. 51/365.

Mennyire jó, hogy a világ nem is tudja, de ha rágondolsz a zoknidra, rögtön jobb kedved lesz, hiszen körtés.

07.28. 54/365.

Olyan jó lenne elmesélni valakinek a boldogságot.

07.29. 55/365.

Olyan jó lenne még egy nap a vasárnapok után. Amikor a már frissen kitakarított lakásban, a megfőtt ebéddel lehetne egy fél napot tölteni az írással, egy fél napot meg Veled. Két nagy szerelem. Az lenne az igazán szép.

08.04. 61/365.

A cukiban, ahol cukiságokat árulnak, fel tudod tölteni az 1 hetes cukikészleted.

08.09. 66/365.

Alig múlt öt óra. A pék most fordítja meg a kenyeret, a buszsofőr munkába indul, valaki éppen hazatér az éjszakából, egy terhes asszony álmatlanul forgolódik, Te rólunk álmodsz, én pedig mindeközben napfelkeltét fotózok a Ferdinánd hídon.

08.11. 68/365.

Erdélyi tájakon megy az autó velünk, a hátsó ablakon besüt a nap, Simon Marcit olvasok. Vajon mindannyian oda születünk, ahova kell? Vajon mi lenne velem, ha az erdélyi falvak valamelyikébe dob le a gólya?

08.12. 69/365.

Mezítláb jöttem le a szikláról a Békás-szorosban. Mit lehet ebből hazavinni az otthoniaknak?

08.16. 73/365.

Feküdnél velem a fűben, és néznéd a felhőket? Az egy medve, az egy kacsa, az egy manóorrú lány.

08.17. 74/365.

Az én fotóim azok nem ilyenek. Azok suttyomban elkövetett randomfotók.

08.18. 75/365.

Milliónyi fényes gázgömb- hallottam valahol. Szerinted az ott az Esthajnalcsillag? És arrafele kell hajózni?

08.22. 79/365.

Rétek jönnek létre ott, ahol nem voltak korábban. Égbe kiáltják azt a nagy emberi igazságot, hogy a pénz megint, mindennél fontosabb.

08.23. 80/365.

Két hajléktalan a földön verekszik, oda se nézve toljuk el mellettük a bevásárlókocsit.

08.29. 86/365.

Akit a kiskutyák, a gyermekek, a macskák szeretnek, rossz ember nem lehet.

09.04. 92/365.

Én jól vagyok így magammal.

09.06. 94/365.

Ketten csak elboldogulunk valahogy.

09.11. 99/365.

Egy grafomán nőszemély vagyok, a dédnagymamám volt ilyen, mindig verset kaptunk születésnapra és névnapra. Akkor nem értékeltem eléggé, te sem fogod ezt most még, de nem is baj, ez a dolgok rendje.

09.14. 102/365.

Fent a szőlőhegyen, ott a fák alatt, már nagyon ősz van.

09.20. 108/365.

Minden lakásnak van egy külön illata. Ami az ott élők testének kipárolgásaiból, parfümökből, tisztítószerekből, a szekrények illatából, a macskáéból tevődik össze.

09.22. 110/365.

Meg kell tanulnom végre, hogy nem mindig mindent egyedül kell megoldanom.

09.25. 113/365.

Közel kerültünk hozzá. Mintha senki sem lenne biztonságban. És nem akarom, hogy ez a gondolat tanyát verjen bennem.

09.26. 114/365.

Nyikorgó roller megy át a téren, a galambok, kutyák között, vanília és pörköltszag keveredik, Budapest reggel.

09.27. 115/365.

Legyünk csak mi ketten.

09.30. 118/365.

Az énidőt lefotózni és feltenni instára, nem valami félreértés?

10.02. 120/365.

A parfümjének olyan illata volt, mint a történelem tanárnőmnek. Ilyen illata volt az Aranybullának, a Dózsa felkelésnek, a rózsák háborújának.

10.06. 124/365.

Olyan helyre kell költözni, ahol van vízpart, macskaköves utca és sok a macska.

10.07. 125/365.

A főzés az egy csudi dolog. A semmiből valamit alkotás művészete.

10.09. 127/365.

Az, hogy más mit tesz vagy nem tesz, nem ment fel minket a cselekvés szükségessége alól.

10.10. 128/365.

Szezoneleji, közi, végi leárazás, 15.000 és kapsz egy szájkontúrt ajándékba, csak fogyassz minél többet.

10.14. 132/365.

Emlékek közt kutatok, egy padlás sötétjében.

10.15. 133/365.

Neked is az orrodban van a tornaterem jellemző szaga?

10.16. 134/365.

Ne engedd el a kezem! Soha, de soha!

10.20. 138/365.

Ha meg akarsz valamit nézni Pesten, egész egyszerűen csak fuss el odáig,

10.23. 141/365.

A kettőnk lába elé hull le a fáról egy levél, és egy biztos kéz fogja az enyémet, amit megszoríthatok, ha zajt hallok az ösvény melletti bokorban.

10.30. 148/365.

Akkor még fekete voltam és loknis, vagyis valaki olyan, aki nem voltam.

11.02. 151/365,

Sütőtököt és savanyúságot fogok enni egész télen!

11.03. 152/365.

Egy hello hittys nadrágban, farmer dzsekiben, sárga sapkában leugrani egy kiló lisztért vasárnap, az abszolút szabadság.

11.04. 153/365.

Megemlékezés lesz? Tüntetés!

11.06. 155/365.

Csajos estét tartottunk…a nagymamámmal.

11.08. 157/365.

A puszedlik márpedig igenis keménykednek.

11.10. 159/365.

Nem változott semmi, mégis minden megváltozott.

11.12. 161/365.

Még csak három napja vagyok menyasszony, de már van egy komplett táblázatom.

11.14. 163/365.

Tarts ki Velence!

11.15. 164/365.

Majd a mikulásos bögrében elfogyasztott reggeli, mézes kávé után, fotózkodj éppen bimbózó karácsonyi kaktusszal

11.17. 166/365.

Eljöttünk szemetest venni, és már van ajtódíszünk, meg csillagszórónk.

11.19.168/365.

Nincsenek mondataim, mert eddig reggel fejben írtam, de most az esküvőre készülök. Már most.

fotó:  Noémi Macavei-Katócz on Unsplash

Még szintén kedvelheted...