Az erősebbik nem tagjait úgy ismerjük, mint akik nem bánnak jól a szavakkal. Sem az érzelmekkel. Ám egyszer eljön az a pillanat, amikor vallani kell az érzelmekről. Sokszor könnyebb ezt megtenni írásban, mint szemtől szemben, vagy a távolság és a körülmények miatt nem is lenne rá más mód. Így a szerelmi vallomások fennmaradhatnak az utókor számára.
És hogy milyen, amikor olyan emberek vallanak írásban, akik különösen jól bánnak a szavakkal? Nos, amint látni fogjátok Ti is, olyankor csodálatos írások születnek.
Költőink és íróink saját tollukból való őszinte vallomásai következnek.
Radnóti Miklós Gyarmati Fanninak
“Imádlak, és még szeretni sem hagyod magad. Hiszt értelek én, tudom, mit gondolsz. De tévedsz!…Szeretlek! Téged szeretlek! És Terajtad kívül minden csak játék. Küldök egy verset is néked Édes. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá.”
Gozsdu Elek Weisz Annának
“…Álomkoszorúzottan akarok Veled élni. Gondolatban akarok veled megélni minden gyönyört…Álom az élet, és mi ebben az álomban álmodunk gondolatokat, hangulatokat és a vérünk is álmodik majd, mint ahogy eddig is álmodott. Most is látom a te szép testedet, érzem a közelségedet, érzem, hogy mellettem vagy, hogy mellettem, közel mellettem akarsz lenni, és az akaratod, a te édes vágyad egyenlő az odaadással. Szeretlek.”
Fekete István Piller Editnek
“…Szóval, ami tőlem kitelik azt megcsinálom. Befejezésül bókolni fog a Maga faragatlan Pistája, akinek talán egyetlen jó tulajdonsága, hogy Magát egész lelkével és minden csepp vérével végtelenül szerető: Pistája.”
Nagy László Szécsi Margitnak
“Aranyosom! Hanyag voltál és nem is tudod milyen izgalmakat okoztál…Ismételten bebizonyosodott, hogy rühelled a prófétaságot: a levélírást. Őrjítően hiányzol, ez itt a baj.”
József Attila Kozmutza Flórának
“Nézze, Flóra, én már az első percben elhatároztam, hogy megkérem a kezét, csak nem mertem azonnal szólni, nehogy komolytalannak, “bolondnak” tartson…Én nem szoktam nőket “csak úgy” megkérni. Együtt akarok magával élni és dolgozni, minél előbb. Belehalok, Flóra, ha ez nem sikerül! Belehalok.”
Kosztolányi Dezső Harmos Ilonának
“Semmi bizonyosság, hogy szeretsz, pedig ebben a pillanatban az életem felét odaadnám egy szavadért..Rettegve gondolok arra, hogy nem kellek neked.”
Tóth Árpád Lichtmann Annának
“A redakcióban Cölike kérdezett rád. Mondtam, hogy szalma vagyok, s hogy te Szegeden vagy. Fölényesen mosolygott, és látszott rajta, hogy azt hiszi, hogy te nem szeretsz,. Pedig ugy-e hogy szeretsz?”
Ady Endre Brüll Adélnak
“Édes Jóm, Mindenem,
álmom, ébrenlétem, szenvedésem, örömem te vagy. Lásd és érezd meg, mennnyire szeretlek … Nagyon szeretlek, óhajtlak. Nagyon hamar el kell dőlnie sorsomnak, mert így nem bírom. Százszor jelensz meg nekem éjszakánként, s én milliószor Csókollak.”
Krúdy Gyula Várady Zsuzsának
“Kedves Zsuzsikám, én nagyon szeretlek téged. Ha éjszaka elmaradok, mindig lyukas a szívem, a könnyeimmel pedig alig bírok, mikor eszembe jutsz. Bocsáss meg nekem, ha nem jövök rendes időben haza. Jobban fáj az nekem, mint néked.”
Karinthy Frigyes G…I..-nek
“Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán…talán…Te is. Rémes.Hmm? Mi? Hogy mi lesz?
Az elejét látom. Csak a közepét nem látom, a végét is látom. Iskolában fogják tanítani a mi dolgunkat, fiam az a gyanúm. Érettségi tétel leszünk: “Kérem, Schwarz, beszéljen valamit Karinthy és G legendás ügyéről. Hát kérem. Talán a bécsi levelekből valamit.”
Forrás:
Nyáry Krisztián : Így szerettek ők. Budapest: Corvina Kiadó Kft., 2013
Nyáry Krisztián : Így szerettek ők 2. Budapest: Corvina Kiadó Kft., 2013
Szeretők és házastársak. Szerk.: Matolcsy Ildikó – Sebestyén Lajos – Szalay Károly. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1978
fotó: Aaron Burden on Unsplash
