Bevett szokás lett, hogy minden verseny előtt írok egy szösszenetet. Gyanítom, ez a mentális felkészülésem része, na nem mintha mentálisan annyira nagyon fel lennék készülve. Az is lehet, hogy ezzel próbálom valamennyire elaltatni az izgulásomat. Mondjuk, igazából azt sem mondhatom, hogy nem izgulok minden egyes verseny előtt ugyanúgy. Vagyis, kijelenthetjük, hogy ezek a firkantások nem sok mindent érnek, de azért én mégis írok, csak úgy, a biztonság kedvéért.
Egyetlenegy nap maradt a Zúzmara félmaratonig, ami inkább most már csak egy éjszaka, én pedig nem kicsit be vagyok rezelve.
Hogy minek futok félmaratont a tél kellős közepén? Mert elhatároztam, hogy részt veszek a Félmaratonmánia sorozatban, ami azt jelenti, hogy 4 évszak alatt, 4 félmaratont futok. Az első félmaratonom tavaly szeptemberben már ki is tette az őszt, most már csak a télit kell abszolválni. Hát így esett.
Bár most már belátom, elég nagy őrültség volt a tél közepén bevállalni, közvetlenül az ünnepek után. Áltatom magam azzal, hogy a felkészülés alatt én igazi futó lettem, de be kell látnom, hogy még mindig nem vagyok az. Én ugyanis elég rendesen meg tudok ijedni a sötéttől, a hidegtől, a széltől, az esőtől meg pláne. Gyönge emberi lény vagyok, én napsütésben szeretek futni és 20 fok körüli hőmérsékletben. Számomra az a legideálisabb.
Mondjuk, becsületemre legyen mondva, hogy azért így is futottam. Hidegben is, esőben is, szélben is. Futottam a sötétben, a ködben, a fagyban, havazásban, és néha, egészen perverz módon még élveztem is.
Egyébként a 0 fok körüli hőmérséklet nem is rossz. A -5 ennél már egy kicsit kellemetlenebb.
De igen az is előfordult, hogy behisztiztem, és úgy éreztem, ha még egyszer a szél az arcomba fúj az Árpád híd előtt, én elsírom magam.
Közben pedig irigykedve figyeltem azokat a bejegyzéseket, amik arról szólnak, hogy mennyire jó hóban és hidegben futni, és idő kellett, mire rájöttem, hogy én alapból sem létezem télen. Képes lennék téli álmot aludni, mert annyira nagyon tudok fázni, úgyhogy engem a hideg valahogy nem tud motiválni. Még akkor sem, ha 601 különféle futós cuccot beszereztem, vannak alá meg feléöltözeteim , meg csősálam és sapkám, és a 0 fokban sem fáztam futás közben. Akkor is tél van nah!!!
Megint egy hete lesem az időjárást, és alkudozom: nem baj, ha hidegebb van, de a szél ne fújjon. Eshet a hó is, csak kérlek, az eső, az ne essen, pedig jelenleg ez a legvalószínűbb. Én meg szűkölök, mert nem érzem magam felkészülve, és leginkább attól tartok, hogy megint besikít a hisztis énem. Mondjuk, jó lenne, ha egy verseny erejéig ezt félre tudná tenni, ha tudja, hogy tétje van, csak nem hisztizik a királylány. Legalábbis merem remélni.
Szóval ilyen dolgokon agyalgatok mostanában, úgy általában 0-24-ben, meg leginkább reggeli fogmosás közben, és este elalvás előtt/helyett, meg futás közben, amikor rekordsebességgel húznak el mellettem az igazi futók, én meg olyanokat mondok magamban, hogy: nem baj, te csak fuss a saját tempódban.
És nagyjából csak ennyi a lényeg. Hogy a saját tempómban lefussam először az 5, majd a 21 km-et (ami még így szintidőn belül van), és hogy mosolyogni is tudjak néha futás közben.
Jah, és hogy légyszi ne essen az eső, és ne fújjon már a szél.
