Irodalom Kultpillanatok

Matthew McConaughey szerelmeslevele az élethez

Matthew McConaughey fogta 50 évének minden tapasztalatát, és becsomagolta nekünk a Zöldlámpába. A könyvbe, ami saját bevallása szerint tele van brutális finomságokkal, szépségekkel, elhasalásokkal. Én meg elolvastam, és elmondom, tényleg olyan brutálisak-e a finomságok és szépségesek-e még az elhasalások is.

Egy ilyen ajánlót, azért csak a közös történetünkkel illik kezdeni. Ami annyira nem is hosszú. És ami kísértetiesen hasonlít mások Matthew-val közös történetére. Mert ha arra adod a fejed, hogy elolvasod ezt a könyvet, biztos vagyok benne, hogy nem ismeretlen előtted Matthew McConaughey neve.

Ha hölgy vagy, majdnem biztos vagyok benne, hogy rögtön beugrik a szerelempáfrány a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alattból. Hogy arra is emlékszel hogyan támadta meg egy delfin, Bradley Cooper oldalán az Anyám nyakánban. Biztosan megnézted a hasát te is a Magic Mike-ban.  Én itt tartottam pár év szünetet, majd jött az Úriemberek, A Wall Street farkasát a mai napig nem láttam, és már a könyv elolvasása után néztük meg Az igazság árát.

A fentiek alapján nem mondhatom, hogy valóságos Matthew-fan vagyok, és imádok mindent, amit csinál, de az a helyzet, ahogy megláttam ezt a könyvet, tudtam, hogy imádni fogom.

Matthew mindezek után elkísért sétálni, fényképezkedtünk egyet a Kopaszi-gáton, és őrizte az álmomat éjszakákon át, mígnem még az óév végén becsuktam a könyvet, és azt mondtam, köszi Matthew! És tényleg imádtam. Őt is, meg a könyvet is.

Legyünk őszinték! Matthew McConaughey pontosan az az ember, akibe minden nő egy kicsit szerelmes, és minden pasi egy kicsit olyan akarna lenne, mint ő. Ő a tökéletes amerikai szépfiú, az ízig-vérig texasi gyerek, akinek bejött Hollywood, és megvalósította az amerikai álmot. Az „alright man”, aki bármihez nyúl, az arannyá változik– gondolhatnánk.

És akkor jön a könyv, és azt mondja, hogy bilibe lóg a kezed. A siker az nem magától jött, azért tenni is kellett. Meg otthagyni a jogot, aztán belevágni a színészkedésbe. Még akkor is, ha volt rá esély, hogy ez nem fog bejönni, ugyanis McConaughey neve sem garancia mindenre. Ha stílusos akarok lenni, kapott ő is jó pár pirosat az élettől, csak talán, az különbözteti meg másoktól, hogy ez sohasem állította meg. Addig trükközött míg a pirosból zöld nem lett.

Ennyi a titka. Nem okoskodik, nem nyilatkoztat ki, pusztán megosztja velünk a trükköt. Hogy ez lehet, hogy tényleg így működik. (És persze, valamit mégiscsak tud, hiszen előbb-utóbb elkezdünk neki hinni).

Elég hamar egyértelművé válik, hogy több van itt, mint az a tipikus hollywoodi szépfiú, akinek hinni véltük (annak véltük egyáltalán?)(. ), ez egyáltalán nem egy üres szépfiúra vall.

A könyv olyan, mint Matthew. Pontosan illik ahhoz az emberhez, aki nekiindult a világ minden irányába már (Ausztrália, Dél-Amerika, Afrika és Európa), hogy megtalálja önmagát, meg a céljait. (Meg aki feleségével alapítványt hoz létre – Just Keep Livin – hogy középiskolás gyerekeket mentális és fizikai egészségén javíthassanak). 35 évnyi naplóbejegyzés, jegyzetek, ötletek, firkálások. „Ötven éve életem ezt az életet, negyvenkét éve próbálom kiókumlálnia rejtélyét, és az utóbbi harmincöt évben naplót vezetek ennek a rejtélynek a lehetséges kulcsairól.” Tele van valódi naplóbejegyzésekkel, versekkel, kézírással, verskezdeményekkel, post-it-ekkel. (Néhol a nyelvezet furcsa, mintha nem sikerült volna tökéletesre a fordítás, és időnként ismétlődnek benne a gondolatok,  de ennyi azt mondom, férjen bele).

Egyébként meg az a tipikus, amit használni lehet. Bejelölni, szamárfülezni, aláhúzni, kiemelni, belefirkálni saját jegyzeteket. Olyan könyv, amit be tudsz dobni a táskádba, aztán, ha úgy érzed elakadtál, felcsapni valahol, elolvasni néhány mondatot, és felkiáltani, jól van öregfiú, legyen így, nézzük, jön-e a zöldhullám.

Életrajznak kevés, ahogyan önsegítő könyvnek is. Nem is akar az lenni. Nem ül le, nem traktál száraz tényekkel, felesleges infokkal, időpontokkal (persze, amennyi kell, annyi pontosan van benne), azt sem mondja, hogy „hé haver, most figyelj, megmondom, hogy mi a tuti”. Csupán annyit mond, hogy „gyere haver, üljünk le egy sörre, elmondom, hogy én mit láttam az életből majd 50 év alatt, mert azért rájöttem közben egy-két dologra, meg volt egy-két tapasztalásom, aztán meglátjuk, hogy ez segít-e neked”.

Ennyi és nem több.

És tudjátok mi van? Hogy szerintem nemcsak én vagyok úgy vele, hogy nagyon szívesen leülnék egyet sörözni ezzel az emberrel (már csak azért is megérné tökéletesíteni az angolom), hogy alig várnám, hogy elbeszélgessünk az élet nagy dolgairól. De ugyanúgy bepattannék vele egy lakókocsiba (meg a feleségével, meg a három gyerekével, meg az én vőlegényemmel), aztán nekivágnánk a nagy Amerikának, aminek ő ízig-vérig a szülötte.

Idézetek a Zöldlámpából:

Minden új vállalkozás elején szükségünk van fegyelemre, útmutatásra, kontextusra és felelősségre, Az az áldozathozatal ideje. A tanulásé, a megfigyelése, az okulásé. Ha és amikor eleget megtudunk a helyről, a szakmáról, az emberekről és a tervről, akkor felvonhatjuk a tarka lobogónkat és alkothatunk. A kreativitásnak kellenek határok.

Néha úgy találjuk meg a frekvenciánkat, hogy a káosz közepette is ragaszkodunk egy erkölcsi alapvonalhoz,

Néha úgy, hogy megszegjük a szabályokat, és átmegyünk a piroson, hogy hazaérjünk.

“Jó szokásokat alakítok ki, és a rabjuk leszek.” Felötlött bennem, hogy rossz szokás tovább hazudni magamnak.

Amikor megteheted, kérdezd meg magadtól, hogy akarod-e, mielőtt megteszed.

Azért kell készülnünk, hogy szabadok legyünk.

Bele kell tenni a melót, hogy azután elvégezhessük a munkát.

Fel kell készülni a munkára, hogy szabadon végezhessük.                                                                                                                 

A lakókocsiparkban hemzsegnek a különcök: a renegátok, profi bohócok, rockgitárosok, pechesek, a vadvilág szerelmesi, a délután négykor koktélozók, könyvmolyok, nyugdíjas párok, egyedülálló anyák, egykerekezők, feltalálók, kertészek, álmodozók, elveszett lelkek, hippik, motorbuzik, methfőzők, kilométergyűjtők, az öltönyüket hajnali hatkor vasalók. Azt az egyet viszont mind értékelik, ha a magad dolgával törődsz, ők is ezt teszik.

Voltál már gödörben? Egy rossz szokás körhintáján? Én igen. Hibázni úgyis fogunk – ismerjük el, tegyük jóvá, és lépjünk tovább. A bűntudat és a megbánás sokakat idő előtt sírba vitt. Szálljunk le a körhintáról. Te vagy az életed könyvének szerzője. Kezdj új lapot.

Nem a nyíl keresi a célt, a cél vonzza a nyilat. Tudatában kell lennünk, mit vonzunk az életünkbe, mert nem véletlen vagy egybeesés… A lelkünk elképesztően mágneses.

A zseni bármit megtehet, de egyszerre csak egyet csinál.

Ahol élünk. Ahol az emberségünk él. Ahol a titkaink, sebeink, félelmeink, reményeink és kudarcaink élnek Ez jön a stáblista után. Ahol az igaz szerelem törődik, fáj, megért, elesik és felkel. Ahol nem könnyű, de legalább valóban próbálkozhatunk.

Mind sikeresek szeretnénk lenni. Azt kell megkérdeznünk magunktól: mi nekünk a siker? Több pénz? Oké. Egészséges család? Boldog házasság? Mások segítése? A hírnév megszerzése? Lelki épség? Önmagunk kifejezése? Művészet? Hogy a világot jobb helyként hagyjuk magunk után, mint ahogy találtuk? „Mi nekem a siker?” Ezt kérdezgessük magunktól. Mi neked a boldogulás? Mi a te relevanciád? A válasz idővel változhat, ami rendben van, de tedd meg magadnak a szívességet: akármi a válasz, ne tégy olyasmit, ami veszélyezteti a lelkedet. Azt helyezd előtérbe, aki vagy, aki lenni akarsz, és ne tölts időt semmivel, ami  ellenkezik a jellemeddel.

Még szintén kedvelheted...