Egyéb

“Mi az? – kérdezte Vén Rigó. Tavasz – felelt a Nap.”

Tavaszillatú reggeleken a harmatos fű a kapu előtt. A rigók őrült éneke az ablakon túl, mielőtt kinyitnám a szemem. A lekerülő téli kabáttal együtt elcsomagolt gondok. Felszántott földek valahol az Alföldön. Napsütéses vasárnap délután a városligeti tó körül, miközben úgy teszünk, mintha megállna az idő. Gólyafészek a villanyoszlop tetején a szomszéd faluban. Pasztell színű körömlakkok, balerinacipők és virágos leggingsek, mert kívül-belül kell a megújulás. A felkelő nap beszűrődő sugarai a redőnyön keresztül. A piacon vásárolt palánták hajszálvékony gyökerei. A babarózsa mosolyra fakasztó finom árnyalata. Krókuszok, jácintok és nárciszok, és a tulipánok belsejében virágpor után kutakodó méhek, abban a régi kertben. A terített húsvéti asztal, a zserbó, aminek mindig megreped a teteje, és a vágyakozás az “újjászületésre.” Lassú, ráérős hétvégi reggelik a teraszon. Az újhagyma és a friss retek roppanása a fogam alatt. Az első igazán eperízű eper. A kapa nyelével húzott egyenes mélyedés, amelybe a magot vetjük. Frissen metszett szőlőtőkék hosszú sora a tokaji hegyoldalban. Sakura – ünnep a Füvészkertben. A nyitott ablakon beáramló friss levegő éjszaka. Érzés, hogy messzire kellene menni, ki a természetbe.  Zsongás a fejekben, szerelem a levegőben, tavasz a kertek alatt.

fotó: Sergey Shmidt on Unsplash

Még szintén kedvelheted...