Így, a 4. félmaratonra, egyben a Félmaratonmánia utolsó állomására készülve (a kép már a végeredményt mutatja – a szerk.), elgondolkoztam.
Futó vagyok én egyáltalán?
„Futásnak a legalább 8 km/h vagy annál gyorsabb iramot nevezzük, míg a kocogás a 8 km/h alatti tartományba esik” – írja a sportorvos.hu. Szuper, egy óra alatt, jó formában, nagyjából 9 km-t futok, vagyis futó vagyok.
„Na és meddig futás egy sportoló mozgása? Ez egy teoretikus kérdés. Elviekben 6 perces ezrekig, onnan kocogás” – mondja Lőrincz Olivér, a hazai, elsősorban ultrafutókkal foglalkozó edzői kör legismertebb szakembere a legutóbbi Runner’s Worldben. Nem vagyok futó. Általában 6.30-as ezrekkel futok, ha nagyon jó vagyok, akkor sikerül 6.20 alá szorítani, de igen ritkán vagyok 6 alatt.
Jah, olvasom a Runner’s World-ot, futó vagyok. Viszont nem követek minden szakmai fórumot, nem olvasok el maradéktalanul minden cikket, és nézek minden videót, vagyis nem vagyok futó.
Azt mondja, hogy azért csinálom, hogy bizonyítsak. Én azt mondom, hogy nincs kinek bizonyítanom, hiszen nem vagyok futó. Futok rendszeresen, de ez a tempó sehol sincs az igazi futókhoz képest, heti háromszor edzek, most már edzésterv alapján, jó ideig csak úgy ahogy esett…
Nincs kinek bizonyítanom, hiszen futó vagyok. Rendszeresen ötkor kelek reggelente, hogy fussak, futok esőben, szélben, hidegben, sötétben is, szépen be vannak tervezve a versenyeim, és ott szerepel jövőre a maraton is. Nyújtok, masszírozok, hogy futni tudjak.
Az Instan követek futókat, én magam is írok a futásról, futó vagyok. Nem teszem ki minden egyes futásomat, vagyis nem vagyok az, vagy éppen ezért mégis?
Úgy érzem, többet is tehetnék, hogy jobb legyek, még inkább kellene a futás alá rendelni mindent, bevallom, van, hogy nincs kedvem kimenni, vagyis nem vagyok futó.
Nah, azért így is épp elég sok mindent rendelek alá, akkor is kimegyek, ha nincs kedvem, sőt a végére még élvezem is, az elmúlt egy év alatt nagyon sokat fejlődtem, vagyis futó vagyok.
Nem vagyok az, hiszen lesérültem, elkövetem azokat a hibákat, amit csak a kezdők követnek el, nem vagyok egy futóközösségnek sem a tagja, vagyis nem vagyok futó.
Mégiscsak futó vagyok, hiszen minden héten a mosni valók ruháknak igen jelentős hányadát foglalják el a futóruhák, keresem a miérteket és hogyanokat, hogyan kerüljem el a sérülést, hogyan tudjak még többet fejlődni.
Nem vagyok futó, hiszen a ruháim, és a cipőim még elférnek a szekrényben, nem veszek minden héten újat, súlyos összegeket sem adok ki a legújabb kollekcióért.
Futó vagyok, hiszen „Akkor váltál igazi futóvá, amikor először felhúztad a futócipőd és elindultál. Amikor séta helyett felfutottál az emelkedőn. Amikor beneveztél a versenyre és odaálltál a rajtvonalhoz. Amikor először érezted azt, hogy feladod, de mégsem tetted” – mondja a Runner’s World.
Én meg azt mondom, hogy lehet, hogy nem is érdekel, hogy futó vagyok-e vagy sem.
Futok, és csak én tudom, hogy milyen érzés reggelente álmosan szelni a kilométereket, amikor idegenek csak azért, mert reggel álmosan szelem a kilométereket rám mosolyognak, és biccentenek, én tudom, hogy milyen az esőben is futni, hogy milyen egyáltalán futni egy nehéz nap után, hogy milyen érzés az, amikor elkap a „flow”, és visznek előre a lábaim, én tudom, milyen 21 km után célba érni.
Ezekért a pillanatokért érdemes ezt csinálni, ezekért a pillanatokért csinálom, és teljesen mindegy, hogy futó vagyok-e vagy sem.
FUTOK! És csak ez számít!
