Ki vagyok én?
Hajni.
33 éves, szövegíró. Márfeleség, mégbudapestilakos, mégsziámianya, leendőgoldimama…
A Gutenberg-galaxis szülötte, a rendszerváltás gyermeke, az utazó, a tetovált lány.
Intuitív főző, aki a receptet pusztán ajánlásnak tekinti. És akinek a szeretetnyelve a mások elé tett meleg étel. Gangkertész. Futó, túrázó, bicikliző, örökmozgó, nyughatatlan ember.
Az író és egyben az olvasó. Alkotó. Hobbifotós. A szavak és a képek szerelmese. Meg Olaszországé, meg a paradicsomé, meg mindenféle sajté, aki mindennek ellenére és mellett kirándulást tesz a vegán táplálkozás világában is.
Perfekcionista, irányításmániás, tökéletest hajszoló. Álmodozó, idealista. Világjobbító, segítő, olyan, aki mindenkit cipelne a hátán. Ha kell, ha nem.
Hirtelen, türelmetlen, a végletek és az érzelmek embere, akit brutális mélységek és elképesztő magasságok jellemeznek.
Vízöntő. Inkább introvertált.
Szabó Magda és Schäffer Erzsébet rajongó, meg Punnany Massif és most már Szakács Gergő is.
Kávéfüggő. Amennyiben a napi egy, maximum kettő annak számít. (De reggel el tudok indulni a munkába kávé nélkül, tudnék is élni nélküle, csak szerintem nem érdemes).
Farmerdzsekis, edzőcipős, vászontáskás, örök egyetemista. Rövid hajú, felnőtt nő. Már nem gyereklány.
Inkább pacsirta, és nem bagoly.
Inkább liberális, és nem konzervatív. Inkább bal, mint jobb. (Egyébként meg nem hiszek a címkékben, és hogy a világ csak fekete-fehér. Szerintem ennél sokkal több színárnyalat van még benne. )
Feminista, amennyiben ezt nem szitokszóként használjuk. Sőt, talán még akkor is.
Annak az öt embernek a lenyomata, akikkel a legtöbb időt töltöm (vagy négy, mert az ötből egy a macska.)
“Felhőpamacs vagyok a Balaton felett, a pohár szélén maradt rúzsfolt, a szivárvány hetedik színe. A takaró alatt megbújó meleg, a reggeli utolsó nyújtózkodás. Festék vagyok a bőröd alatt, és az éjszakából maradt füstszag a hajadban. Tintafolt vagyok a tiszta lapon, egy szelíd dallam, melyet halkan dúdolsz, a szavak egymás mellett egy füzetben, szalaggal összekötözött, megsárgult képeslapok.”
Én legalábbis ilyennek látom magam.
Hogy mások milyennek látnak? Olyannak, akihez remekül passzol egy piros, fehér pöttyös bögre.
Hogy Te milyennek látsz, azt csak Te tudhatod.
Ha többet szeretnél megtudni rólam, és közben talán magadról is, olvasd a blogot.
Ha meg szeretnéd tudni azt, hogy egyáltalán szeretnéd-e olvasni a blogot, olvasd el ezt a bejegyzést.
Ha egyezik az értékrendünk, jó helyen vagy.
