“Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel.”
/Holt költők társasága/
Verseket nem azért olvasunk, mert profitunk lesz belőle. Nem azért, hogy új ismeretekre tegyünk szert, vagy hogy szakmai tudásunkat fejlesszük.
Vagyis, ha jobban belegondolunk, de, pontosan ezért. Csak a profit, amit belőlük nyerünk, nem számszerűsíthető. Csak új ismeretek helyett érzésekkel gazdagodunk. Nem a szakmai tudásunkat fejlesztjük, hanem jobbak leszünk általuk.
A versek utat mutatnak a sötétben, ha eltévedtünk; rávilágítanak, azokra az érzelmeinkre, amiket magunknak sem mertünk bevallani; megismertetnek azokkal az eszmékkel, melyekkel korábban nem is mertünk foglalkozni.
A vers pontos, olvasása után után sem ereszt, érezzük, hozzánk tesz valamit, fejlődünk általa.
1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját.
Hogy máshogy is ünnepelhetnénk méltóképpen, mint egy csokor verssel, betűrendben, a klasszikusok és a kortársak számomra legkedvesebb alkotásai közül.
A, mint Ady Endre: Kocsiút az éjszakában
“Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.”
B, mint Babits Mihály: Jónás könyve
“…bő hullámaid átnyargaltak rajtam,
és Egyetemed fenekébe hulltam
a világ alsó részeibe szállván,
ki fenn csücsültem vala koronáján!
Én aki Jónás voltam, ki vagyok már?
Ki titkaidat tudtam, mit tudok már?”
Cs, mint Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
“Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.”
D, mint Dékány Dávid: Jetlag
“Egy turista ma is készített olyan fényképet,
amin elsétálok a háttérben.
Nemsoká hazaviszi,
és egy másik időzónában,
egy másik kontinensen megmutatja
a családjának, az ismerőseinek,
és számomra teljesen idegen emberek
egy ismeretlen nyelven
egy olyan fotóról fognak beszélni,
amin épp rád gondolok.”
J, mint József Attila: Ülni, állni, ölni, halni
“…nézni, hogy egy kislány fordul –
vagy csak így megülni veszteg –
fölgyujtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson – -“
K, mint Károlyi Amy: Hazatérés
” Hazamegyek a szavakhoz szónak,
jelzőnek és határozónak.
Megjelölni az utat,
meghatározni a helyet.
A szavakhoz szónak hazamegyek.”
N, mint Nemes- Nagy Ágnes: Félelem
“Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
„Sárgult a lomb, de nem hullott le még”,”
P, mint Pilinszky János: Átváltozás
“Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.”
R, mint Radnóti Miklós: Tétova óda
“Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.”
T, mint Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
“Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”
W, mint Weöres Sándor: Rózsa, rózsa rengeteg
“Lángoló menny, alkonyat,
csupa vér az ajakad,
csupa vér az ajakad,
ha csókollak, védd magad.”
Z, mint Závada Péter: Tabu (1)
“Egyedül vagyok ebben a versben,
és attól félek, hogy ha kinyílik is
valahol egy ajtó, végül nem lesz,
aki bejöjjön rajta, hogy a névmások
már jó ideje nem jelölnek senkit,
csak azért kellenek, hogy legyen
néhány belátható viszony”
fotó: Suzy Hazelwood from Pexels
